Háhá. Bár ezzel a Bravia spottal kicist lemaradtam, mert ugye a Foam City mégsem Bravia szpot lett, az előző meg a nyulas volt. Amely körül pedig akkora buzz volt, hogy el is terelte a figyelmet a negyedik (vagy sorban tán a harmadik?) Bravia filmről, ami lokálisan kifejezetten Egyiptom számára készült.

A szingapúri Y&R Asia munkája, ami ugye eleve fura, mert nem ők szokták készíeni a globális reklámfilmeket. Ez is próbál nagyaszabású lenni, bár sokkal költséghatékonyabbnak tűnik, és még az is valószínű, hogy megspékelték digitális utómunkás korrekcióval meg egy kis CGI-vel is talán. Erről nem találtam infót, de viszont az így rontana a renovén szerintem. Gyanús, de nagyon kár lenne érte. A zene pedig szuper, a Robroy Music munkája. 

[QUICKTIME http://adsoftheworld.net/videos/Bravia_Pyramid.mov 500 292]

A filmet az AdsOfTheWorld.com-ról nyúltam

Valami mocorog, kéremszépen. Ez az egész közszolgálatiság körül. Talán kezdünk elérkezni oda, hogy a közszolgálat lassan a közt is fogja szolgálni. Személyes példámból következtettem mindezt. Mióta modernizálódik a közszolgálatiság felfogása, egyre többet keresem ezeket a médiumokat.

Most nem akarok belemenni, hogy mit jelent közszolgálatinak lenni, sem erkölcsileg, sem definíció szintjén. Mert lehet hogy tévedek, és akkor az nekem most nem esne jól.  Csak szerintem a köz érdekeinek szolgálatába a kultúra és a szórakoztatás ugyanúgy beletartozik, mint a politika, a kisebbségi műsorok és a hírek szolgáltatása. A közszolgálatiságnak ugyanúgy feladata teret adni a magyar közéletnek és kultúrának, mint a brüsszeli eseményeknek vagy éppen a Gyurcsány-féle-elkúrásnak. 

Arra jöttem rá, hogy a számomra legtöbb értéket közvetítő televízió most tényleg az M1. Tényleg itt van a legtöbb műsor, amit megnézek. És a műsorok is egyre igényesebbek, szerencsére. Kultúrház a kultúráról, A La Carte a közélet aktuális kérdéseivel, Szulák a viszonylag igényes blulvárral, Este a politikával, Társulat a tehetségekkel és szórakoztatással, Abszolút egy jó kis portréval (Abszolút magyar agy is!), Feszti körkép a vicces kis országjárásával, Koncertek az A38 hajóról a magyar kortás zenékkel, és a legújabb: mtv ánplágd jó kis magyar kocertekkel, másképp. Tűzvonalban. Csak hogy néhányat említsek. 

Nem, félre értés ne essék, nem hibátlanok a műsorok, én is bele tudok kötni. De nem akarok. Attól nem leszünk előrébb. Inkább örülök, hogy vannak ezek is. De hogy miért is akkor? Mert ezekben a műsorokban láthatok és hallhatok olyan embereket, akik nekem értéket jelentenek. Palya Bea, Kiss Tibi, a kolbászfesztivál, wamp, Karafiáth Orsi, napjaink feltatálói, Novák Peti, élsportolóink és művészek. Remélem értitek miről beszélek. 

Aztán itt a megújult MR2 Petőfi. Érdemes hallgatnom. A Petőfié volt eddig is a könnyű műfaj. Csak most úgy tálalják, hogy a kedvelői számra is befogadható. Ennyi történt. Teret adnak a magyar zenei és közéletnek. Szerintem nem baj, hogy  mindezt úgy teszik, hogy fogyasztható is.

Olyan ez, mint hogy az anya is tudja, hogy a répára szüksége van a gyereknek. De a gyerek nem eszi meg a főtt répát. Az anya elgondolkozik, hogy már pedig a répának pont az ilyen kis fejlődő szervezetek a célcsoportja, és azt is tudja, hogy a gyereknek is szüksége van répára, hogy jó irányba fejlődjön. De hát ha nem akarja megenni… És itt jön a megoldás: tálaljuk úgy, ahogy szereti. Összeturmikszolja. A gyerek megeszi. Ez történik most is, nem más. És igen, lehet hogy fel kellett áldozni érte egy kis humojbonbont. Na de kérem, a humorbonbon más csatornákon is jelen van a közszolgálatban. A magyar könnyűzenei palettának meg mutassa meg kérem, hogy hol volt ezelőtt a helye. És igen, így már örülünk a Netidőknek is, mert rájövünk, hogy jé, van ilyenünk is. Hiszem, hogy a közszolgálati csatornáknak feladatunk a magyar kultúrális közélet bemutatása, promótálása, terjesztése, támogatása és promótálása. 

És tudom, hogy ez nem csak amolyan fajta jóhiszemű önfeláldozás ez a közszolglatisdi. Pénzetelenség és verseny van. Meg igények. Meg szar helyzet, kapálódzás. De szerintem sikerült egy jó utat kitalálniuk erre. Igen is, nem baj, ha a fiatalok is találnak fogyasztható és értékes műsorszámokat a közszolgálatiban. Persze, hogy nem. Nekem, fiatal, mentálisan fejlődő szervezetnek pont erre van szükségem, nem Kelemen Annára és Kiszel Tündére. Mert létezik még az a szó, hogy értékrend. (És egyre kevésbé az, hogy nyugdíjas-tv…)

Eddigi éveim során bevallom, nem volt jellemző, hogy közmédiumokat követtem volna. Pedig én is a köz része vagyok. Most már engem is próbál kiszolgál. Tv-n, rádión, online, podcaston. Ennyi történt. Kövezzetek. Ámen. 

6. módszer – ma volt a Föld Napja, ezért elgondolkoztunk egy kicsit. Arra jutottam, hogy mi is tehetünk a bolygónk védelméért dolgokat. Ezért én speciel azzal járulok hozzá a Föld és légkörének véddelméhez, hogy nem tartok tehenet, ami rengeteg sok káros gázt bocsát ki. De ezt már ausztrál tudósok is megálapították. 

És itt van az első öt ötlet, hogy mit tehetsz a Föld megmentéséért. 

További ötleteket kommentbe. 

Imádom, amikor emberek megrögzötten állítják, hogy ők annyira szilárd személyiségek, hogy rájuk abszolút nem hat a reklám. És azt is imádom, amikor hiba nélkül folytatják, hogy: Calgonnal a mos…

A kis hős immunisok.

Ismét jöjjön a Google, de csak mert már olyan régen volt róluk szó. Egy eléggé bejáratott marketing mondat volt a Google-től -szinte minden prezentációban elmondták-, hogy úgy érte el a vezető szerepet, hogy hagyományos csatornákon nem reklámozott. Persze mára ez nem igaz -verseny van, és nem mindenhol piacvezető, ugye-, azonban mostanában meg pont ezért is érdemes figyelni rájuk. Szeretem a Google kreatív megoldásait, amelyeket alkalmaznak, gondoljunk csak az orosz GMail szappanra.  

Most a németek Google Videónak találtak ki valami szintén eredetit: egy átlátszó, Google Videó lejátszó-ablakot szimbolizáló óriásplakát, amin csak a logo, meg a kezelőgombok vannak. No meg a felirat: Any film, you can imagine. A lejátszókat táblákat Berlin legforgalmasabb pontjaira tették ki, a keresőbe egy olyan szöveggel, ami éppen a kereten át látható. Hiába, a Google marketingesei értenek ahhoz amit csinálnak. Egyszerű ötlet, egyszerű kampány. Remek image és brand építés, lényegretörő. És még arra is figylenek, hogy amivel megjelennek, annak a kellő pr értéke is meglegyen. Profi. Tetszik. 

(via Billboardom)

update: a kampány nem idei, és még az is lehet, hogy a YouTube akvizíció előtti, de pontos infót nem találtam.

Mostanában a Microsofft egyre furcsáb dolgokat művel az SP1 promótálása kapcsán. Kérdés: mi a hasonlóság a két lenti videó közt? Megfejtéseket kommentbe várok. 

Mindig is mondtam én hogy a papír alapú GTD az igazi! Csakmert nem vagyok mindig gépközelben, sok tennivalóm nem online környezetben zajlódik, hiába próbáltam nem tudtam ráállni semmilyenre hosszútávon, nem volt elég mobil és azonnali. Pl. sétálva jutott eszembe valami, vagy épen a metróvárás közben megbeszéltem egy találkozót, vagy ami a legdurvább: megígértem valakinek hogy megcsinálok valamit. 

A lényeg hogymire hazaértem (haza-értem, éérted), addigra a minthamegsemörténtvolna kategóriába sodródtak ezek a dolgok. A határidőnapló jó, csak havonta nyitom ki – az a baj. A jegyzetfüzetem még jobb, de abba meg sokat kell lapozni, elveszik az infó. Meg hát ezek is akkorák hogy nem mindig vannak nálam. 

Nademost! A PocketMod kitalálta a tutit, gyerekek! A magamféléknek kánaán. Papír alapú GTD, rulez! Egy A/4 lapból percek alatt egy kis praktikus, névjegy méretű GTD központot hozhatunk létre. Alig lesz több pár grammnál, és azonnali lehetőséget jelent, és még olcsó is!

Ezen az oldalon egyszerűen szabjuk személyre, hogy a mi kis ZsebGTD-nkben mi legyen pontosan, majd print egy sima lapra, és egy spéci hajtás-vágással varázsoljuk kis füzetté. Ha fejből nem menne, itt A módszer rá. Illetve megnézhető az alábbi videóban is. Zseniális fícsör! (Állítólag már nem mai gyerek, de hát újszülöttnek minden vicc szar.)

Mindenki arra haszálhatja, amire akarja. Bevásárlólista, naptár, todo, határidőnapló, jegyzetfüzet, wc-papír, mindez egyben akár. 

Két telefon egy árán, ingyér! Mondja a telefontársaság. Mert úgy eleve kettőt vesz az ember telefonból amúgy is, nem? Ha veszek, akkor már veszek kettőt, viszek a barátomnak is. Olyen ez mint a sör. 

Aztán azon gondolkoztam, végülis van annak jó oldala is, hogy így tukmálják ránk a készülékeket, az újabb és újabb szolgáltatásokat. Már csak azért is, mert ugye gyakrabban cseréli az ember, két év után másikat vesz az átlag. Persze ez nekünk vásárlóknak annyira nem jó, fizetni kell. De abból a szempontból van jó oldala, hogy alapjában véve csöken a technológia ára. Ugyan azért a pénzért sokkal több funkciót kap a vásárló, hiszen a kütyük és azok szolgáltatásai komercializálódnak, ezért olcsóbbak lesznek. Ez azért jó, kérem, mert így – és most nem a teen és tech meg geek korosztályról és kategóriákra ondolok –  a vásáró nyilván általába azt veszi meg amelyik jobban megéri, ez által rászorul hogy megtanulja kezelni. Azaz halad a technoógiával, és így kisebb lesz a szakadék. És akkor majd nem fél a nagypapa, ha azt mondom neki, videózd már le az unokát a telefonnal, most teszi meg az első lépéseit! Persze azért ebben van egy kis utópia is, de ma már a monokróm kijelzős telefon igen ritka…

Szóval értitek, na. 

Már írtam a Sony Bravia reklámjairól. Meg hogy tényleg jobban várom, mint a James Bond 007 filmeket. Nem nehéz, azokat nem is várom. Muhahha. Szóval volt először a labdás, aztána festékes, aztán jött a gyurmanyulas. Ezeknek a Bravia reklámoknak vannak fontos feltételei: A, baromi költséges legyen. B, lehetőleg egy egész várost bolygassunk fel miatta C, legyen látványos, D, a filmet az ügynökség másik megrendelőinek tartot brainstormingon elvetett ötleten alapuljon (tipp)…

Aztán mivel a labdás annyira jó lett, hogy az emberek beszéltek róla, ha kellett ha nem, rájöttek, hogy haha, hát akkor évenként egy ilyen film, aztán erre  a marketingeszközre (hé, ez csak egy spot? ez nem csak egy spot!) is építünk egy jó kis pr-t meg marketinget. Így lehet az, hogy még az ötlet is csak alig van születőben, de már megy róla a buzz. Marketing in marketing (MIM).

Szóval a Sony már erre épít, és tényleg nagyobb csődület van egy reklám körül mint amikor elkezdik forgatni Brad Pitt legújabb filmjét (ShootingStar). Eleve egy városban ugye elegen élnek ahhoz, hogy erről beszéljenek. Azaz egynél többen. A Sony arra is ügyesen rájött, hogy kiket kell megfertőzni, ugyanis az advokátorok (a WOM és a buzz gócpontjait képező, véleményformáló emberek) többségét ebben az esetben aktív netes felhasználók teszik ki (weben jártasak). Ezért pl. a legutóbbi nyulas filmről fotóblogot indítottak, flickr-eztek, de még twitter felhasználót is létrehoztak.

Hasonló hepajjal készült a Miamit a habok városává konvertáló Foam City elnevezésű is. Olyannyira, hogy például eleve blogba embeddelhető formában is közzéteszik az oldalukon, ezért itt is efféle (ha módosítom a méretét gány a kép!) változatot láthattok:

Nade két dolog is meglepetést okozott. A, ez a reklám – hóhó! – nem is a Bravia-nak készült, hanem az álló és mozgóképet rögzítő ketyeréknek. Másrészt, ez a film valahogy a legunalmasabb az összes eddigi közül. Az ötlet jó, a megvalósítás gyenge. A zene ismét jó alatta, de én nem tenném alá. Szóval majdnem hogy ezért kár volt fiúk. Aztán lehet hogy csak ez egy előfutár, és az odabaszós Bravia spot is jönni fog majd május körül? Vagy most kicsit nem értem. 

És akkor az üzenet, mert hogy most akkor mégsem Bravia spot, hogy a Sony ketyerékkel az életed meghatározó pillanatait, a soha vissza nem térő pillanatokat, az egyszeri és megismételhetetlent, az élményt és az érzést tudod megörökíteni. Rájöttem a film stílusára is, a lényeg a hangulat. És azt hiszem a filmben látható 200 ember – aki arhívál -, azok igaziak voltak, és szabadon közzétehették a felvételeiket, amiket a forgatás alatt lőttek (lásd youtube telespammelve). Nesze neked buzz.

Kár, hogy ez így nem kerek. Azonban működik.

A mostani Nespresso formatervezési versenybe már Magyarországot is bevont a cég. A Dzsordzsklúnival brandelt (vagy fordítva?) féle luxuskávéfőzőgépek és koncepció egyébként szerintem is jó, tényleg jó kávét főz. (Aki nem hiszi, asszem az Andrássy-n lévő márkaboltban lehet kóstolgatni, meg vásárolgatni, nemócsóért persze.)

Na de itt van ez az évenkénti verseny ahol lehet ilyen kávéfőzőket tervezni, meg kiegészítőket is. Idén meg ráadásul 4 magyar pályázatot is beválasztottak a 22 legjobb közé, mindegyiket MOME-sek tervezték, és egyszerűen zseniálisak! Azt meg, hogy kik a nyertesek, azt majd csak április 17-én a milánói formatervezési kiállításon mondják meg, tehát szurkujjunk a magyaroknak! A magyarországi regionális kört holtversenyben nyerte az ‘Erno’ és az ‘Enjoy it while flying’. De sztem a kávétfőző kávéasztal az mindent visz. A döntőn pedig ezek miatt kell ujjakat görcsbeszorítani:

A jó dolog még, hogy a döntősöket egy vándorkiállítás keretében is meg lehet majd nézni, Magyarországon a MUPA-ban konkrétan 2008. október 21-30. között. Az MR2 honlapján meg olvashatók érdekességek az alkotóktól.

Hajrá!