Persze lehet szidni a politikusokat, meg mindenki tudja hogy mit hogyan kell csinalni, meg hogy lenne jó, és a tv, újság és rádió előtt kiabálva építő jellegű tanácsokat osztogatni egy bazmeggel lekísérve, sör mellett. Én nem bántom őket, igazabol nem érdekelnek (pedig kellene, mert a tájékozottság számít) de ez már csak a személyes meglátásom. Azonban eszembe jutott, hogy ezeket a kérdéseket néha magamnak is érdemes feltenni, és beismerni magamnak, hogy ha valamit elkúrtam, és nem kicsit hanem…

Gyakran ezeknek a kitérő kanyaroknak én maguk vagyok az okozói, tehát itt kell a változtatást is eszközölni. Ez most onnan jutott eszembe, hogy van nekem egy A4-es lapra összeirt dolgaim, amit önéletrajznak szoktam használni, és legszívesebben ráírtam volna az előbb hogy: szétszórt, gyakran késik, megbízhatatlan, könnyelmű, feledékeny… (a sok előny mellett, azokat nem írom ide, csomó van, meg aki ismeri, ismeri.) Hiszen senki sem hülye, tudja hogy nincsenek előnyök hátrányok nélkül. Hátakkormeg? Nem árulok zsákbamacskát. Valahol hiba lenne, ezért nem írtam rá. De tény, hogy ezek gyakran okoztak egy két negatív kiugrást az életgörbe elmúlt szakaszában, melyek elgondolkodtatásra késztettek. És ha már egy külső szemlélő is felsorolná ezeket a jelzőket, akkor ott már a személyes pr-el is baj van. Amit igen nehéz korrigálni.

Szóval meg kell nézni, hogy a selfpolitikai és menedzsment rendszerünk mennyire kompatibilis az általunk elérni kívánt célokkal, és amennyiben differencia adódik, nincs mese, cselekedni kell. És akkor jön a rendszerváltás. Jobb ezeket felismerni előbb mint később, olyan ez mint a lyukas fog. Ha időben betömik, még sokáig rágni fog, de ha belül elszuvasodik (bár kívülről még esztétikus), előbb utóbb összeroppan. 

Szóval néha érdemes magunkat is optimalizálni, korrigálni, hibajavítani, ha kell, rendszertváltani. Nem ciki újraprogramozni. Mert egyszer csak úgy dönt a társadalom, hogy többé már nem indexel le minket.