A reklám megtalál. Fogyasztói társadalomban élünk, kapitalista szemlélettel. Sokan azt hiszik, ha nem néznek tévét, és azt az általuk kedvelt egy-két filmet és sorozatot hetente letorrentezik, megszabadulnak a tévében mindezek előtt és között sugárzott reklámok mételyétől. Nyilván közben ők is tudják, hogy tévednek.

Hogy miért is? Mert valóban megmenekülünk Pécsi Ildikótól és a Biopontól, de a nemzetközi márkáktól nehezen. Ugyanis kijelenthetjük, hogy a TV-sorozatok a reklámozók aranybányái. Soha ennyi Product Placementtel nem találkozhattunk, mint napjainkban. A fogyasztói szokások átalakultak - a mai huszonévesek nem néznek tévét, nem olvasnak újságot, és egyértelműen reklámkerülők, szelektív érzékeléssel. Ezek trendek. Internetet használnak, blogokat olvasnak, falják a TV sorozatokat és a számítógépes játékokat. Új csatornák élveznek prioritást, némelyek pedig, amelyek eddig vezető szerepet töltöttek be, elavulnak. Hogy érhetek el több embert ha én vagyok a Lexus? Reklámozok a helyi Playboyban, vagy ha beleíratom magam egy befutott sorozatba? A válasz egyértelmű.

Mert igen, a sorozatok az igazi aranybányák. Persze nyilván, egy egy kasszasiker mozifilm sokkal nagyobb presztízst és ismertséget hozhat, hiszen azért egy James Bond filmet többen megnéznek, mint a Sopranos (Maffiózók) összes részét. És nyilván nem véletlen, hogy a James Bond filmek minden egyes másodpercéért kemény dollármilliókkal licitálnak a nagy nemzetközi cégek. De gondoljunk bele, egy sorozat nézőközönsége (a nézettségi mutatók, és a sorozat témája alapján) jól behatárolható. Ha egy sorozat jó, azt egyre többen nézik, rendszeresen. Ez itt a kulcsszó. Az emberi elme egyik kiskapuja, az addikció. Mert míg egy mozifilmet jobb esetben is egy-két alkalommal néz meg egy ember, addig egy sorozatot akár évekig is néz. Mert függővé válik. És melyik éri meg jobban, ha másfél órát, vagy “három évet” vagyok folyamatosan a néző szeme előtt?

És nyilván naivan elhisszük Wall-E-nek a mozivásznon, hogy hétszáz évvel az emberiség kihalása után is iPod-on fog a robot mozizni, de az sem véletlen, hogy a Weeds Nancy Botvinja Priusra cseréli az autóját a második évadban. Azért gondolom hogy nem véletlen és egy jól megfontolt döntés része, mer az utána követező összes részben nehéz találni olyan egybefüggő tíz percet, amikor nem mondják el hogy Prius a környezetért és a felelősségvállalásért, nem mutatják totálban, nem vesz éppen valaki más is egyet, vagy épp ne hangsúlyoznák ki hogy ez egy “hájbrid kár”.

De az sem véletlen hogy a Született Feleségek született feleségei vagy a Hősök hősei Nissanal közlekednek. Olyannyira nem misztikus, mint amennyire anno Scully és Mulder ügynök Fordjai nem voltak azok. De nem véletlen hogy a Weeds állandó jelszava már negydik éve a Diet Coke (ez a Coca-Cola light ottan, bár most láttam egy részt amiben Pepsit ittak), vagy hogy Dexter állandóan Apple gépeken analizálja a vért. (Bár az Apple azt mondja ő nemigen fizetget a Product Placementekért, nade kérem…).

Hogy hogy jön ide az internet? Nagyon egyszerű kérem, hát nem más, mint a közvetítő csatorna.  Megváltozott fogyasztói szokásokkal rendelkezünk, amint már írtam. Ezt a márkák ki is használják. Mert mi, kis addiktív sorozatfüggők, az USA premier után (melyet elve pár százezren, esetleg millióan látják) már másnap letorrentezzük és a saját gépünkön élvezzük a Dexter vagy a 24 legújabb részeit. Ez az, ami a nemzetközi márkáknak a lehetőség. Már másnap észrevétlenül, a nézők saját akaratára, a sorozat amerikai premierje után ott csücsülhetnek több millió néző monitorján – majd a fejükben -, Amerikától Európán át Ugandáig, bárhol. Köszönhetően az internetnek és a filemegosztásnak. És nem várnak, míg felvásárolja valamelyik csatorna valamelyik helyi csatorna a sorozatot, mert lehet hogy meg sem történik majd. Ezzel olyan országokba, fejekbe és célcsoportokhoz jutnak el, melyekhez azelőtt esetleg nem.  És ez a több ezer, millió ember kényszert fog érezni, hogy megnézze az újabb, és újabb részeket, és velük együtt a reklámokat is. Az egész világon. Mindezért csak egyszer fizetnek, Amerikában. És ilyenkor a sorozataddikció áldás. Hát nem csodálatos?

Amúgy én kifejezetten szeretem a Product Placementet, én tipikusan az az ember vagyok, aki megállítja a filmet hogy megnézze, milyen sört isznak a Jóbarátokban (nyilván ez azért némi degenerációra utal). Ha hirdető lenék, titkon meg támogatnám a Torrent és különböző P2P siteok és programok terjedését.

Egyébként meg ha érdekel a PP, ajánlani tudom Papp-Váry Árpád nem rég megjelent könyvét, mely napjainkig jol bemutatja és összefoglalja (röviden-tömören) hogy mi is az a Product Placement. (Én is most olvasom, csak azért. )