Az AMC Mad Men című sorozatáról (második évad már javában torrentelhető) már írtam párszor, meg hogy elég gyorsan sikerült az egyik fav sorozatommá válnia. Az utóbbi napokban találtam két videót is, mindkettő kicsit más aspektusba helyezi a Mad Men témát.

Az elsőben önirónia hegyekkel Don Draper mondja el, hogy hogyan szedjünk fel hatásosan jó nőket (a videó az SNL része volt), a másikban pedig a The Simpsons Mad Men főcím remake-jét láthatjuk, ami igazán ütősre és viccesre sikeredett. :)

Jöjjenek ebben a sorrendben.

via comment:com

via American Copywriter

A sorozat amúgy vasárnap esténként magyar szinkronnal is látható az m1-en, 22.00-tól ha jól emlékszem. Azonban engem a magyar szinkronok, és a sok félrefordítás nem győzött meg, inkább nézzétek eredetiben, azt javaslom. Sokkal hatásosabb, a szinkron valahogy nem adja vissza azt a hangulatot és atmoszférát nekem, ami egyébként a sorozat lényege… Tehát az előzetes félelmeim beigazolódtak. De nyilván aki meg jobban szereti a szinkront, inkább nézze úgy, mint sehogy.

Már írtam tegnapelőtt egy posztot a nagy Pepsi rebrandingről, az új logóról és designtervekről, most pedig jöjjön egy videó és egy kép a Pepsi által huszonöt webmemgmondóembernek kiküldött szeretetcsomagból Egyébként nem rossz megoldás, nyilván nem leplezik, hogy szeretnék ha foglalkozna vele a blogger, jól jön az ő véleményük is (mely közvetve sokakat befolyásol ugye), illetve ezzel olyan exkluzív tartalmat biztosítanak, mely ugye csak 25-ükhöz jutott el elsőkéből.

Nem biztos hogy ez a legjobb megoldás, de azt sem állítom hogy rossz, mindenesetre érdekes és szerintem jó húzás volt így célba venni a netes szférát a Pepsi részéről. Olyannyira kíváncsiak amúgy, hogy a Friendfeeden is létrehoztak egy külön csatornát Pepsi Cooler néven, ahol jól meg lehet aztán mondani nekik. Mindenesetre tetszik, ahogy integrálják magukat kommunikációban is a célcsoport netes életstílusába, és nem csak egy hagyományos print-spot kampányra hagyatkoznak.

A fotón a bal oldali dobozban az 1898 és 1950 közötti, a jobboldaliban pedig az 1962 és 1998 között használt logók láthatóak fehér alapon, középen pedig az új. (Természetesen a csomagot én nem kaptam meg, az infó Steve Hall-tól van via Adrants.) A véleményem a képek és a videó láttán sem változott, ráadásul a bal oldali dobozban a 3-4 verzió, így fehér alapon pirossal minden tekintetben ütősebb megjelenést és designt eredményez nekem mint az új. Nem is értem mit küszködtek vele ennyit, ők lehettek volna a fehér kóla  a piros mellet, nem beszélve hogy a minimál egyszínű fehér csomagolás karakteres logóval elég jól felismerhető lett volna…

Nos eredetileg csak ezt a videót akartam beposztolni, de mondom leírom, miről is van szó akkor, hátha így világosabb :) A videó pedig érdekesen kezdődik de a vége az animációkkal szerintem gagyibb lett.

Na jó, persze egyáltalán nem általánosságban, csak az elmúlt hetekben pont találkoztam két alternatív megoldással is citylight (buszmegállós plakát) témában. Amúgy is a közterületi felületek közül a citylight az egyik kedvencem, úgyhogy kifejezetten unom már a sablonos használatát, és üdítőleg hatnak az ilyesmik.

Kezdem a legfrissebbel, amelyikkel néhány napja találkoztam a körúton a négyeshatos Király utcai megállójában. Elkövetője a Vodafone, és az Unlimited Music Store-t és a Live!-ot reklámolja, annak is a korlátlan zeneletöltési opcióját mobilra. A boxba ezúttal nem csak a poszter simult a plexire, hanem egy csomó CD gyári műanyag tokja is (persze üresen) egymásra halmozva, ezzel is jelképezve az üzenetet: gyűjtsd be a kedvenc zenéidet a mobilodra is (amúgy a Voda Store-ról épp nem rég írt a Cellanapló itt).

A másikat meg a Chio követte el a Sombreros promójára, itt pedig a poszter helyett egy teljes méretű kacsintós pénztárca effektes megoldás volt. Bár itt nem érzem igazán indokoltnak az extra megoldást, és az üzenet sem jött át annyira (a mexikói tájban áhított délibábként lebegnek a csipszek?), de mindenesetre ilyennel előtte még nem találkoztam, és egyből fel is figyeltem rája, mert így 3D-ben kimászott a helyéről. Lelőhelye pár héttel ezelőtt volt a metrómegállóban a kettes metró vonalán, lent, talán az Astoriánál. Csináltam róla videót, ezen se látszik annyira a 3D hatás, de talán jobban, mint egy fényképen.

Chio Citylight from _original on Vimeo.

Félre értés ne essék, nem azt mondom hogy ezek aztán olyan szuperek, hogy rögtön elélvezek, meg hogy nem láttam még ennél kreatívabb felhasználását a citylightoknak – mert nem. Rengeteg jó külföldi példa van, de mindenesetre örvendetes, hogy itthon is mernek gondolkodni alternatívabb megoldásokban is. Talán valami változik ezen  betokosodott klisés szegmensben is. Bár lehet hogy ezekre én figyeltem csak fel, és az átlag utca emberének ezek fel sem tűnnek? De ha feltűnnek is, szerintem jobban megragadnak – kvázi nagyobb az esély kitűnni a reklámzajból.

Ti találkoztatok ezekkel egyáltalán, vagy egyéb hasonló alternatív megoldásokkal?

Az elmúlt héten rengeteg reklámos és marketinges meg design oldalon lehetett olvasni a Pepsi várható rebrandingjéről. (Ha pedig mégis csak fake, jól beszoptam egy viralkampanyt…) Íme:

Ahogy a fenti képeken is látható, elég radikális változtatásokat terveznek a designon, amit most nem részleteznék, úgy is szemmel látható. Az új koncepció az Arnell Group munkája. Amikor először megláttam az új logót, akkor nekem Obama jutott eszembe. A szín- és a formavilág miatt.

A designváltással amúgy a cél felismerhetőbbé tenni, ezáltal erősíteni a Pepsi termékek pozícióját a piacon. Az új hullámvonal helyett lévő, termékkategóriánként változó vastagságú újhullám designelem a mosolyt kívánja szimbolizálni. (Csak nem happiness? Esetleg lesz majd factory is?)

Kérdés hogy miért volt erre szüksége a Pepsinek. (A piaci lemaradás és részesedésszerzés miatt.) Érdemes és egyáltalán kell e hozzányúlni az ötvenes években bevezetett (bár azóta is rendszeresen részleteiben módosított) logojához egy ilyen tradicionális márkának. Egy olyan felismerhető logohoz, mely nem biztos hogy szép, de mindenesetre kellően beleégett már az összes fogyasztó fejébe.

A rebranding az elkövetkezendő idők egyik legnagyobb vállalkozása lesz az FMCG piacon belül, mint egy 1,2 milliárd dollárt fog felemészteni. És mindezzel közben azt kommunikálja a világ felé: gyerekek, velünk és azzal amit csinálunk, valami nincs rendbe. Mert ahogy és azzal amit eddig csináltunk, nem értük el a célunk, azért váltanunk kell.

Mert meggyőződésem, ha egy multinak erős és működő brandje van, akkor ahhoz nem nyúl hozzá. Nem tuom elképzelni, hogy a Coca-Cola holnap lecserélné a százéves logóját.

És ha mindent lecserélünk, attól vajon valóban minden jobb lesz? Ez a kérdés merült fel bennem a tv2 arculatváltásánál is. A piaci részesedés nem csak ezen múlik. Nyilván ezt a Pepsi-nél is tudják, nem is ez a kérdés, hanem az hogy hogyan fog alakulni ezután a globális márkapolitika.

Mert itt nem egy kis ország hazai piacáról van szó, a Pepsi egy globális brand, nem is kicsi, több tucat országban jelen van termékeivel. Kiváncsi vagyok, ezt hogyan, milyen módszerekkel fogja megoldani a Pepsi. És ha meg is oldja valahogy, mennyire lesz sikeres és hatásos.

Mert nekem ez az új logo és designstruktúra túl logikátlannak tűnik. Letisztult, minimalista, brandet kommunikáló design, alapszín a sima cola, alu-style a diet, fekete a max (zero) kategória – ha nem tesszük mellé hogy Pepsi, ez akár a Coke is lehetne. A brand szerepe a megkülönböztetés – kérdés ez mennyire működik, ha ugyanolyanok vagyunk mint a konkurencia.

Coca-Cola logó részlete, elforgatva

Végül is az is lehet, hogy azt gondolták – és ebből a szempontból valamilyen szinten logikus a lépés-, a Coke kialakított bizonyos jól felismerhető kategóriajegyeket a fogyasztó fejében, miért ne használnák ők is ezt, nekik ezzel nem kell bajlódni. Miért költenének ara, hogy beleégessék a fogyasztó fejébe, hogy a Light az ezentúl mondjuk rózsaszín, a max pedig zöld? De ha ez így is van, akkor a Pepsi ugyanúgy csak követő márka marad, nem irányító.

De mi a cél a kategóriánként mutálódó logóval? Hogy fog így működni az egységes márkakép kialakítás? A felismerhetőség? A bizalom a fogyasztó fejében? A termék és márkakommunikáció?  – Minden terméknek más logó, kommunikációnál is mindig más logót kell használni, megannyi féle design és megjelenés. Én a (laikus) fogyasztó meg azt látom, hogy egyszer vékony a Pepsi logója, egyszer vastag hullám van benne, és azt gondolom, hogy ezek a hülyék ott bent arra sem képesek, hogy ugyanazt a logót küldjék mindenhova. Kérdés ezt hogy fogják tudatosítani a fogyasztók fejében.

Mennyire fog a márkakommunikációban elkülönülni a három fő kategória? Érdemes-e szétbontani, és megváltoztatni egy ilyen ikonikus brand márkajegyeit? Mert ha adott esetben csak a Pepsi max új logoját látom, felmerül bennem, hogy jajj, itt van megint egy noname gagyi márka, ami megpróbálja lemásolni a Pepsit, csak kicseréli a kék színt feketére meg megvastagítja a vonalat. Mert fenn áll a veszélye, hogy a Pepsi saját fogyasztói fogják ezt kívülről érkező megtévesztésnek vélni.

Ha egy egységes, erős márkát akarok építeni, mely a konkurencia torkát kívánja megszorongatni, érdemes e szegmentált, nem egységes márkaképpel, designnal és ebből következőleg márkakommunikációval fellépni? Ez itt a kérdés számomra.

The same is the new different?

Tegnap a Vodafone oldalán bukkantam rá erre a kis teaser kampány oldalra, ahol Rózsa Sándor és Robin Hood legújabb kalandjaival harangozzák be, hogy hamarosan jutalom vár a Vodafone feltöltőkártyásokra. Ez örvendetes, mert a prepaideseket gyakran elhanyagolják a kedvezmények tekintetében. Persze, hogy ez a jutalom micsoda is valójában, az majd csak cirka tíz nap múlva derül ki. De addig is éljen a jótékony szemlélet a nép nevében!

Lehet szórakozni a reklámfilmen, mert igen viccesre sikerült Robin és Rózsa motorozása és szórólapozása. Nem tudom melyik ügynökség készítette, de íme:

Vodafone Prepaid teaser Video from _original on Vimeo.

A további videók a tovább mögött… Mégtovább olvasod »

Figyelemrecessziót él a magyar televíziózás (meg majdnem az egész média) – ha már figyelemgazdaságban élünk. Itt a nézők figyelmének megszerzése a legfontosabb, a sok néző vérszagot jelent a hirdetőcápáknak, harapnak rá. Ebből lesz sok bevétel. De hát ez mostanában nem nagyon akar sikerülni.

Az rendben, hogy a nézettségek átlagban mindenhol csökkentek mondjuk az öt évvel ezelőttihez, és ez így is fog folytatódni: a kisebb tematikus csatornák erősödnek, egyre nagyobb lesz a lefedettség, jön a digitális televíziózás, nagyobb konkurencia. Kapálóznak már most a csatornák, a megújult tv2 nézettségét újabban a konkurencia szorongatja. Nem, nem az RTL, sokkal inkább már a Viasat3. Az XXL ExtraLarge méretűt bukott, öt percig voltak rá kíváncsiak a nézők.

De a szintén nagy költségvetésű Szöszi és a 10! sem hozza a reménybeli csúcsokat. Közben felénél abbahagyják az így is éjjelre száműzött Bár 2.0-t a Viasat3-on. Hiába, az a Bár már nem az a Bár, és nem 2002-t írunk… Az m1 sem kaszál sem a Beugróval, sem a HD Presszóval. RTL Mónika nézettsége sem a régi már, arról nem is beszélve hogy dzsungelharcos Lilura egy otthonülő kismama is alig ha kíváncsi.

Ez sem műsorpolitikailag, sem brandépítésileg, sem a hirdetőkre nézve nem kedvező. És a nézőknek sem, akik nem is néznek. A nemnézők pedig veszteséget jelentenek. Több nemnéző, több nemnézett műsor, több nemnézett spot, nem több hirdető. A hirdetési bevétel is nyilván ennek a tükrében alakul, kereskedelmi televíziózásról beszélünk. De itt nem is a bevételek, hanem a nézettség van gödörben. Vissza kell szerezni a nézők hűségét, bizalmát és figyelmét. Vagy nem kéne tejesen eljátszani. Műsorpolitika, nézőcentrikusság.

Vajon hova tart a magyar televíziózás nézettségi válsága? Meddig tud fokozódni? Hol a határ? Mik a következmények? Mert a tv2 megélte már a fekete keddet.

A figyelemrecesszió megint annyira jó téma, hogy simán ki lehet terjeszteni és vetíteni más területekre is. (print sajtó, online, stb…)

Újra itt vagyok, jöjjön egy kis bemelegítő poszt, ugyanis épp a napokban jelent meg a Sony Bravia legújabb tv-szpotja, egy percben színes dominókat láthatunk dülöngélni. Ezúttal a zene ismét ilyen kis szentimentális dreamingelősre sikeredett, de viszont az ötlet jó. Főleg hogy eszt így betették Indiába, és így a környezet meg a kontrasztok szerintem faszásan működnek. Az animációt a Bates 141 készítette, a zene pedig ezúttal… nem tudom kinek a munkássága.

Ki mit gondol, az is érdekel. Nekem tetszik, de nem ütött akkorát, mint vártam. Illetve az is feltűnt, hogy míg a nyulasnál konkrét féléves kampányt nyomattak a neten meg így mindenhol, addig a Domino City akkora kussban készült el, hogy még most is alig lehet hallani róla, miután már megjelent… tehát igazából ezek szerint nem is tudtam még várni sem. (az előzőekről is írtam, böngészhetsz ha ide kattintasz…) Szóval szépnek szép, de ez már közel sem a reklámfilmek James Bond-ként várt újabb epizódja…

Werk és videó megnézhető a Bates 141 oldalán itt, a Coloribusról meg lehet .mov-ot downloadolni…

Sok téma jön még majd itt a mikvannakon, stay tuned.

Ismételni kell, folyton mutatni, aztán belemászik a fejébe és megnézi – agyoncsócsált marketingszemlélet, de valahogy így gondolhatta a taktikáját az RTL Klub most is, amikor kibiggyesztet egy akkora visszaszámlálós műsor-promó-micsodát a képernyőre a Celeb vagyok, ments ki innen! kapcsán, hogy juj…

Aminek a területe négyszer akkora mint a csatorna-logo a bal sarokban, azaz a teljes képernyő kicsivel kevesebb mint 1/12 részét foglalja el. Még a nagyon okosak oda is írják, hogy bezony, még 70 óráig fogod bámulni ezt a szart a képernyődön. Ami ráadásul animált, így folyton bizergálja a műsorélvezeti faktorodat, és az összes képernyőre pakolt elemmel (csatorna-logo, promo-logo, műsor-ID-logo, képfeliratozások, korhatározás) akkora dzsungelt képez, hogy igazán kaland megtalálni az adás tartalmát ezek közt a fennmaradó részben. De fürkészel, és közben azt érzed: Néző vagyok, ments ki innen!

Nem tudom mióta van ez, mert nincs tévém (ne sznobozzatok má na), én tegnap este figyeltem fel rá (amikor bekapcsoltam máshol a tv-t). Szóval nem az a baj hogy promózzák a műsort, hanem az: ahogyan. Ez az agresszió, pofátlanul pofába mászás nekem nem hogy felkelti a figyelmemet, hanem egyből – és még nem is láttam a műsort ugye! – negatív előítélettel, negatív élménnyel és tapasztalattal tölt el.

Miért? Nem azért mert a műsor szar lesz, vagy mert túl indianadzsonszos az arculat. Hanem azért, mert nem hagyja meg a nézői szabadságomat. Idegesít és zavarja a műsorokat, folytonos feszültségben tart azzal hogy “mit villog már ott az a szar?“, és ezek által erőteljes diszkomfortérzetet okoz.  Amit hívhatunk úgy is hogy undor. És akkor így még odaírják, 70 órán keresztül undorodni fogsz.

Mondjuk már csak alig több mint 49… És mit csinál ilyenkor a néző ha rosszul érzi magát? Menekül, vagy eltűr és megszok’. Vagy menekül. Vagy eltűr. Vagy menekül. Vagy menekül. Vagy menekül. Mér kell erre kényszeríteni? Biztos jó így kezdeni egy műsor brandinget? Vagy menekül. Vagy menekül. Menekül, mer már unja. És idegesíti. Menekül…

Idézek Koltai Balázs egyik írásából (A reklámokról):

Szóval most már nemcsak ezeket az idegesítő ábrákat, logókat kell elviselnünk, hanem már azokat a villogó, forgó, színt változtató, olykor megnagyobbodó, ráadásul kétszer akkora micsodákat is, melyek a képernyő még szabad sarkában helyezkednek el, és a következő napi sorozatot vagy az egy hét múlva kezdődő új “szuperprodukciót” reklámozzák. Amit ma láttam, az a képernyő igen jelentős részét foglalta el, valamint rikítóan narancssárga is volt. Azt a csatornát egyikünk sem bírta tovább nézni, így azonnal elkapcsoltunk. Az a marketing igazgató, aki ezt kitalálta, biztosan vesztett jó pár aznap esti nézőt. Egy év múlva ott fogunk tartani, hogy tele lesz folyamatosan cserélődő reklámokkal a képernyő. A képernyő alsó részén végigfutó vastag reklámszövegekről is megvan a véleményem, ha tudni akarják.

Szóval én most hirtelen nem tudom hogy van ez, de az ORTT ezt most épp, vagy a layeres önpromót, vagy a képernyő minimális láthatósági felületét nem szabályozza? Mert amugy még örüljünk hogy nálunk tilos a műsorok alatt a szalagcsikos illetve layeres hirdetés…

Általában csak az oldalsávban található izébe (kvóter) szoktam berakni ha találok ilyen jó idézeteket a weben és nem felejtem el, de ez annyira jól sikerült most, hogy így megosztom itt is:

tulajdonképpen a weben háromféle ember van: a kutacs, a devizaközép, és egy harmadik valaki, aki mindig az api miatt picsog.
- zsolti

Lehet vitatkozni.