1. az ne írjon már fűzöld háttérre pink betűkkel
2. ne használjon clipart-okat, mer az nem menő
3. mellőzze a slush hangokat és a tada.waw használatát
4. lehetőleg ne másoljon kisregényeket a slidera
5. tanulja már meg legalább a saját prezentációját

A másik hetvenhármat most nem írom ide, ami eszembe jut, de ezek most hirtelen felidegsítettek. De ti csak egész nyugodtan.

A  Google Reader megosztásokban jött szembe ez a poszt (via Koronix), mely egy igazan új és szerintem igen jó koncepciót mutat be arról, hogy a  Groove Armada és a  Bacardi hogyan gondolta újra ezt az egész online zene-marketinget, melyben remekül kapcsolták össze a zenét, a márkát, a közösséget és annak aktivizálását.

Próbálkoztak már itt zenekarok ingyenes bemutató mp3-ak letöltésével, kiadók egy hétig ingyen letölthető albumokkal, zenekarok, melyek othagyva a kiadót saját utat kezdtek a web segítségével, és maguk vágtak bele a zene direkt értékesítésébe és promotálásába, voltak aukciók és becsületkasszás megoldások is, stb… Ezek kezdetben még felhívták magukra a figyelmet, de ma már sok esetben nem elegek. Túl általános lett.

A Groove Armada is otthagyta kiadóját a BMG-t, és egy márkával- történetesen a Bacardival – karöltve újragondolta ezt az egész dolgot. Amellett, hogy az új albumuk nemrég megjelent és megvásárolható/letölthető a szokásos online zeneboltokban, egyúttal megjelent a Bacardi B-Live oldalán is egy ingyenesen letölthető szám, regisztrációért cserébe. És itt jön a koncepció, hogy ha minél több emberhez eljuttatod a zenét, annál több számot tudsz letölteni. Ha húsz emberrel megosztottad, letölthetsz egy újabb számot. Ha már 200-an meghallgatták, egy újabb mp3 letölthető, ha pedig ez 2000 fölé megy, kapsz még egyet (és fogd rá a nyuszira…). Minderre  Facebookon is lehetőség van, vagy akár számos helyen és oldalon widgetek használatával. (Ugye, hogy már megint a widgetek…)

Az akció remekül kapcsolódik a Bacardi márkához és a hozzá kialakított party arculathoz, mely nyilván a zene terjedésével ugyanúgy eljut a felhasználókhoz.

Persze jöhet a kérdés, hogy mi a szarnak ez, ki fogja ezt használni, ki fogja ezt végigcsinálni, hisze két gombnyomással tíz perc alatt lejön a cucc a torrentről vagy valami más file-megosztóról.

Azért, mert az emberek szeretnek játszani. Az emberek szeretik mutogatni, küldözgetni a zenéiket (YouTube mint jukebox, blip.fm, last.fm), és szeretnek játszani, főleg a fiatalabb célcsoport, és főleg, ha azt az ismerőseikkel tehetik mondjuk egy Facebook keretében (ld. BK Whooper friend-killer). Ja, és szeretik a kihívásokat, és nem utolsó sorban: az ingyen dolgokat.

És itt ingyen jutsz zenéhez, legálisan. Legálisan megkapod a zenét, csak azért, mert azt csinálod, amit amúgy is szoktál, kiposztolod mindenhova és mutogatod mindenkinek. És választhatsz, hogy vagy egy ismerősödtől szerzed be illegálisan, vagy egyenesen a zenekartól, legálisan, mind a két esetben ingyen. Ők csak annyit kérnek tőled, hogy minél több ember hallgassa meg. A zenét adja a Grooove Armada, a hozzáférést a Bacardi, a terjesztést pedig a rajongók.

Persze ezt sem lehet ezerszer eljátszani, meg azt se felejtsük el, hogy azért ezk a felhasználók még minidg szeretik a könyebb és gyorsabb módot választani, és leszedni valahonnan. Nyilván nem is az a cél, hgy most aztán innentől kezdve mindenki innen szerezzen ingyenzenét a Groove Armadától, de mindenesetre egy jó koncepció arra, hogy hogy lehet nem tolakodóan belépni a social-mediába egy kampánnyal, úgy, hogy az aktivizálja a közösséget, mérhető és követhető formában.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy városi kávézó, egészen pontosan a Texas állam béli Houstonban. Ebben az időben meg éppen egyszer volt hol nem volt, volt a Twitter is. Ennek a kávéháznak Houstonban – amit egészen pontosan CoffeeGroundz-nak hívtak, és még ti is találkozhattok vele ha arra jártok -, a vezetője akkoriban J.R. Cohen volt, talán még ma is az. A kávézó egész jól működgetett, és ekkoriban JRC egyre többet hallott a Twitter nevű dologról vásárlóitól. Akkor még nem is gondolta, hogy a Twitternek köszönhetően megduplázza majd a vendégkörét és a közösségépítés egy egész új módját fedezi majd fel.

Amint JRC egyre többet hallott erről a Twitter nevű dologról, eldöntötte, hogy regisztrálja a kávézóját a Twitteren. Így is tett, ezután gondolt egyet, és elkezdte bejelölgetni a helyi Twitter felhasználókat. Így történt az, hogy hirtelen több mint ezer felhasználót követett már a kávéház a mikroblog platformon. Ezt most rögtön spammelésnek is vehetnénk, ha nem tudnánk, hogy ennek még akár jó következményei is lehetnek.

Ebben bizakodott egyik vendége is a kávézónak, aki @maslowbeer (Sean Stoner) névre halhatott. Történt egyszer egy szép napsütéses napon, mikor a madarak csiripelése törte meg a város zaját a kis csendes utcákban, hogy küldött egy Twitter üzenetet a kávéháznak, abban reménykedve hogy kérése teljesül, előrendelt egy reggelit elvitelre. Egészen pontosan így szólt az üzenete:

JRC gyorsan válaszolt neki, és Sean percek múlva már át is vehette a burritoját. JRC meglátta a lehetőséget a dologban, és elkezdte teljesíteni a Twitter ismerősei elviteles előrendeléseit, melyet azok Diret Message formájában küldtek neki. a rendelések egyre gyarapodtak, a vendégek körében futótűzként terjedt a jó hír, és ez még azoknak is szimpatikus lett, akik eddig nem a Coffee Groundz-ot választották törzshelyüknek. Azóta a kávézóban a helyi vendégeknek sem kell folyamatosan a pulthoz rohangálni, vagy a pincért lesni, elég felcsatlakozni az ingyenes wi-fire, egy DM-ben megpingelni a kávéházat a rendeléssel és hogy melyik asztalhoz kérik, és azonnal teljesítik. Micsoda kényelem, micsoda leleményesség. Azóta egyre többen járnak JRC kávézójába, a hely legendás lett, kiérdemelte a helyi Twitter komjuniti szimpátiáját, és azóta helyi Twitter-találkozóknak is helyt ad.

Így sikerült megdupláznia J.R. Cohennek a kávéház vendégkörét, és egy egész helyes kis törzs-közösséget építenie a kávézója köré.

True Story.

Természetesena  fenti mesét nem magamtól ötöltem ki, épp most olvastam Mr.Tweet blogján.

Közben pedig azon gondolkoztam, hogy milyen kis ügyes húzás, és hogy működőképes lenne-e ez itthon nálunk is. Aztán a szkeptikus énem folyton azt mondta, hogy itthon biztos mindenki küldene szívatós fake-rendeléseket, vagy éppen a szomszéd asztalt szpemmelné be egy kólalájttal. De pl. egy CCC-ben (amit nem szeretek, köszönhetően a termékminőségeiknek és a pofátlanul pofátlan személyzetnek) egész jól el tudnám képzelni.

És végre egy sztori arról, hogy lehet a twittert alternatív módon egészen szépen kamatztathatóan használni, és hogy ez milyen jó. Ugyanis a twitter nem azért lehetőség egy brand-nek vagy szolgáltatásnak, mert be lehet tolni az RSS feedünket… a twitter a párbeszéd helye.

Múltkori posztban már végig lehetett nézni egy jó kis videót a marketing történetéről, az alábbiban pedig következik a másik oldal, az internet története Mehil Bilgil jóvoltából. Nem szpojlerezek.

Új fejezet jön a kólaháborúban, kérdés hogy kinek sikerül kisajátítania a legoptimistább és pozitívabb életérzést. Joy, Optimism, és Happiness az egész világ, aszongyák. A  Pepsi az új rebranding kampányában az optimizmusra és a vidámságra cuppant rá, és nem tett másképp a  Coke sem. Most induló globális kampányukban továbbgondolták a Coke Side of Life kampányt, például a kirobbanó effektusról és a spotok végén felbukkan tag-ről is arra asszociálhatunk. Míg a Pepsi rebranding kampánya nem globális jelenleg, illetve többlépcsős (pl. nálunk is marad a régi arculat egy darabig), addig az új CC kampány még 2009 első felében elindul világszerte. Az új szlogen az Open Happiness, melynek átvitt értelmezése, hogy minél többször nyitsz ki egy Coke-ot, annál többször önt el a benne lakozó boldogság. (Ezt magamtól írtam, de olyan pressrelease-s…)

Building on the award-winning “Coke Side of Life” campaign, The Coca-Cola Company today invites the billions of people around the world who love to pause and refresh themselves with a Coke to “Open Happiness” and continue to enjoy one of life’s simple pleasures. That is the central message for “Open Happiness” — Coca-Cola’s new global integrated marketing campaign that launches in the U.S. this week.

A kampányt ismét a  Wieden+Kennedy dolgozta ki, akik 2006 óta funkcionálnak a Coke globális ügynökségeként is.

A kampány keretében az idei Super Bowl döntőn 3 spottal is benevez a Coke a legjobb reklámok kimondatlan versenyébe, ebből kettőt már lehet is szemlézni (Heist, Avatar). Szerintem egyik sem fogja megkapni ezt a címet, ezeknél nem nehéz jobbat… :( A harmadik spot pedig a Coke Zero-nak fog kijárni, úgy gondolják, a 2005-ben bevezetett márka felnőtt, stratégiailag is meghatározó, és az utóbbi évek egyik legnagyobb fejlesztésének és döntésének nevezik házon belül.

Jöjjenek az új kampány eddigi publikus szpotjai, – van, ami csak az USA-ban ment. A végére meg egy kis szelekció az új kampány printjeiből. Jöhetnek a vélemények. Én többre számítottam.

Először a SUPERBOWL 2009 szpotok:
Avatar:

Heist

Egyéb Open Happiness spotok:
Mégtovább olvasod »

Emlékeztető, hogy Trust Me premier egy hét múlva a TNT-n (ahogy karácsny előtt megírta a Sorozatjunkie is). A Trust Me egy újabb sorozat, ami a Mad Men után ismét a reklámszakmához közeli bennfentes világról fog szólni, azonban most nem idő utazunk vissza negyven évet.

Két dolog is predesztinálja ezt a sorozatot arra, hogy megbízzak benne. Első hogy érdekel ez a téma, az meg mindig jobban érdekel hogy ezt hogy tudják feldolgozni, úgy látszik mostanában a kórház, a bank és az olajszektor után a megkerülhetetlen reklámszakmára cuppantak rá a filmesek.

A másik dolog pedig egy pillantás a szereplőgárdára, melynek élén igen, az a Tom Cavanagh látható, akit már az Ed címszerepének eljátszása (és ezt követő újabb sorozat és filmszerepek) után a szívembe zártam. Ezúttal egy szövegíróként köszön vissza, a partnere pedig egy Art Director lesz, akinek meg szép a felesége, ésatöbbi, ésatöbbi…

Kicsit meglepődtem hogy hogy öregszik ő is, de hát az Ed féle karaktert nagyon jól játssza (gondolom itt sem valami sorozatgyilkos, drogos attitűdöt aggatnak rá). Az esetleges hazai importőrt és szinkronstúdiót pedig ez úton kérem, hogy Lux Ádámot már most tessék előszerződtetni magyar hangnak…

Szóval addig is bővebb infó meg promók a sorozat hivatalos oldalán, jövőhét elején pedig kezeket a letöltés gombra. Én ugyan nem várom ki a hazai premiert, ha egyáltalán lesz.

Az is eszembe jutott, hogy vajon mennyire fog ez valós képet mutatni a szakmáról, és a belső ügynökségi helyzetekről és játszmákról. Lesz-e hitele, ha igen, mitől? Lesz-e a reklámvilágnak, valódi, megtörtént eseteken alapuló Dr. House sorozata? (viszont itt a sztori a főnök-beosztott közben legjobb barátság viszonyok okozta konfliktusra fog építeni, tehát ezt a vonalat valószínű nem is kell keresni benne).

Arra is kiváncsi lennék, hogyan oldanák meg ezt az egészet úgy, hogy az a magyar helyzetről szóljon. De lehet hogy a hazai reklámszféra annyira érdektelen, hogy ezt a gondolatot már felvetni is badarság. Egyébként simán lehetne csinálni egy sorozatot, a hazai web-marketing-kommunikációs-business szektorról is, a sorozat az évente megrendezésre kerülő kb 20-30 konferenciára és djátadóra építene, főszerepben az ügynökségek és sajtók képviselői, az az 50 konferenciajunkie, akivel nem lehet nem összefutni egy ilyen rendezvényen. Viszonyok, üzletek, ötletek, ellentétek, érdekek, jópofizások, Eger, Tihany, Budapest, stb… mindezt az ügyfél-ügynökség-média szerelmi háromszögön keresztülvezetve… natessék. Na de inkább várjátok ti is a Trust Me-t…

Az előző posztban írtam a  Durex új kampányáról, melyben nyúlnak látszó, nagyrészt légnemű nyulak (?) nyomják a pornót. A Fitzgerald+Co által jegyzett Durex kampányban az animációkat a Süpefad kreatívjai kivitelezték, és jöjjenek most az ő jóvoltukból a kimaradt jelenetek. Már csak azért is, mert majdnem hogy viccesebbek, mint maga a spot.

A Süpefad amúgy igen csak igényes és egyedi munkákat kivitelező network ügynökség, számos díjnyertes munkával büszkélkedhetnek, munkáikkal találkozhattunk pl.: a Nike, Lenovo, Visa vagy a Sony PS3 kampányaiban is.

Jöjjön először a 3 kimaradt jelenet a Durex aktuálisan futó Get it on kampányából, majd a végére embeddeltem nektek a 2008-as munkákból összeálított Süperfad showreelt, és ha kedvet kaptatok, lehet böngészgetni a munkáik közt az oldalukon is. Jó szórakozást.

Get It On- Outtake 1 from mike7 on Vimeo.

Get It On- Outtake 2 from mike7 on Vimeo.

Get It On- Outtake 3 from mike7 on Vimeo.

És a montázs:

Süperfad showreel from _original on Vimeo.

Avagy: törpenyulak a pornóiparban.

A Durex legújabb Get it on kampányában visszatért a már korábban alkalmazott, pofonegyszerű módszeréhez, óvszerből hajtogatott figurákkal manipulál szex témakörben. Az új spot szerintem zseniálisra sikeredett, bár én átlátok a dolgokon, ezek Péter nyulai, legalább is kísértetiesen hasonlítanak Mangóra és Bögrére, mind törpenyuszi mivoltukban, mind életmódbeli szokásaikban. Na de ki lehet a kis rejszoló narancssárga, csak nem Csacsicsabi?

Na visszatérve a spotra és a kampányra (mert printek is vannak, meg óvszerek a boltokban), hiába lerágott csontról ér riszájkling koncepcióról van szó, szerintem működik. Pedig egy csomó olyan jellemzője van, amit épp kerülni szoktak. Semleges háttér, 3 szín használata az egész spot alatt. Nincs narráció. Egy kameraállásból készült felvételek. A spotban kizárólag csak a termék látható. (Láttunk már hasonlót, és most bocs, de a Coca-Colát kell megidéznem nektek, de ugye itt a narráció sokat dobott a dolgon). De mégis működik, mert vicces és aranyos egyszerre, a hangok zseniálisak hozzá, szórakoztató, és cselekvésre késztet.  És az egész mégiscsak egy sztorivá áll össze. Hát lehet a kotonnyulakat nem szeretni?

Durex. from Ekans Hutopik on Vimeo.

Hát persze hogy nem lehet nem. Meg hát.

Míg a 2007-es emberes verziót az Ogilvy & Mather készítette, addig a mostanit már a Fitzgerald+Co hozta össze, jól. Egyébként a videó tipikusan jó  példa arra, hogy egy tv-spotnak készült videó, ha jó, igen is jól tud teljesíten viral kampányként is a videómegosztókon. Meg úgy mindenhol, amúgy.

Nemrég botlottam bele ebbe a videóba valahol, egyből mondtam is rá, hogy gratula Sholz & Friends, ez a videó igazán kowl lett. Nem másról szól, mint arról, hogy marketingkommunikáció és a márkák hogyan léptek ki a kedves szerepekből és váltak szörnyeteggé, a fogyasztó barátjából hogyan lettek az ellenségei. Tök jól bemutatja azt is, hogy hogyan változott és alakult át a marketingkommunikáció azzá, ami körülvesz minket napjainkban. Fuuj, hát nem gusztustalan, nofene!

És akkor hogy a társadalmi normák és a fogyasztói igények változásával hogyan változik a marketing szerepe és módja, ezekre hogyan reagál a fogyasztó, mely újabb változásokat és alkalmazkodásokat csikar ki a brandekből… és a végén elérkezünk oda, hogy az info&tech fejlődésével és az információ instanttá válásával már koránt sem az a fő cél, hogy a fogyasztói igények ki legyenek elégítve (szép passzív magyar mondat!), hanem hogy az újonnan mesterségesen kreált szolgáltatásokra és termékekre megteremtsék a fogyasztói igényt. Kialakul a kommunikációs zaj, a márkaháborúban a brand-ek sokkal jobban koncentrálnak már egymásra, mint magára a fogyasztóra. A márkák elcsépeltek és unalmasak lesznek, egyre erősebb és agresszívebb harcot folytatnak, annyira törekednek az egyediségre, hogy belefulladnak a sablonosság szürke homályában csorgadozó fogyasztói társadalomnak is becézett kapitalista csődtengerbe. (ezdeszépvolt!)

Eljön az, amitől minden márka retteg, hogy pillanatok alatt helyettesíthető lesz, harcolnak a USP-k a Rebrandingekkel, és közben elfelejtik az gazi célt, hogy itt van a  fogyasztó, a Consum-Customer, akinek egyéni igényei, vágyai, és elvárásai vannak. És aki kezdi ebben az egészben nem jól érezni magát, mégis nem tudna meglenni nélküle. És akkor itt van az a rész, amikor annyira kiabálnak az autópályán a  kocsiban hogy merre kell menni, hogy elfelejtenek időben lehajtani róla. Na mindegy, kicsit tovább is gondoltam ezt az egészet, jöjjön akkor a videó, villanyt leoltani, jó szórakozást.

Scholz & Friends: “Dramatic shift in marketing reality from Michael Reissinger on Vimeo.

Ismerőseim már megszokhatták, hogy minden évnek adok egy un. alcímet, vagy így webkettősen mondva címkét. Volt már itt sok minden, legutóbb 2008-ra mondtam, hogy a változás éve.

Elérkezett ennek is az ideje. Minden évben találok az adott évre egy szlogent. Volt már az imádat éve, volt már kétezerhét a vidámságé, és jött kétezer nyolc. Amiket előre látok és következtetek, már alapból csak azt az alcímet tudom adni – és ez szerintem elég sok téren, így a web, marketing és kultúra világában is érezhető lesz – {a változás éve}. (iTelllit)

Ami nagyjából be is jött. Mind magánéletileg, mind közéletileg elég sok dolog kizökkent a kerékvágásból, volt meglepetés dögivel, és tényleg, ami lehetett, megváltozott/átalakult. Elég csak végignézni a Rabbit által összegzett listán, a politikai vagy közéletre gondolni, megnézni a kereskedelmi médiumokat, vagy éppen a pénzügyi szektor helyzetét. Szóval 2008 a változás éve volt.

Épp ebből következőleg is meglátásom szerint 2009 a kaland éve lesz. Kalandos lesz látni, hogy a tavalyi újdonságok hogyan boldogulnak, mennyire jönnek be az év közbeni változtatások, milyen irányú továbblépésekre van még szükség. Az egész kicsit olyan kiszámíthatatlanná vált. Ezért lesz kalandos nézni, hogy mi hogy alakul. Sokkal labilisabb lett minden, az üzleti kapcsolatok, a projektek, a pénzügyi helyzet, az üzeti környezet, a bizalom. Enne következtében sok eddigi dolog deformálódni, mutálódni fog. Pozíciókból ki és pozíciókba be kalandoznak majd sokan.

Érdekes lesz nézni az internet harcát a klasszikus médiával, a print további küszködését, a koncentrációt az online felé, hogy hogyan változnak a reklámköltések, a hirdetési szokások és a megbízói gondolkodások. Kalandos lesz a meghúzott büdzsékből az eddigieknél hatékonyabb kampányokat csinálni, és eleve kalandos lesz néhány ügynökségnek a túlélés.

De közben folyamatosan jönnek az újak, új médiatörvény, új felületek, új belépők, új szolgáltatások, új megoldások.

Az online szektorban is már ha az eddigi tudott dolgokra gondolok, a január igen kalandos lesz. Sok újdonság, sok új kalandot tartogat. (iWiW app, új szolgáltatások indulása, stb…).

Szintén kalandos lesz a globális vs. lokális szolgáltatások harca, a globális szolgáltatások lokalizációja és erősödése (GOOG, SNS site-ok, stb…) és a lokális szolgáltatások globális terjeszkedése.

Magánéletileg is kalandokban bővelkedő lesz ez az év, ha minden jól meg, majd ebből ti is részesültök. Na de elég is egyelőre előre ennyi, vidám és kalandos új évet mindenkinek!