Nos, nem szoktam részt venni az efféle mémes játékokban, de most ez megtetszett, amit HH-nál olvastam a Webisztánon. Úgyhogy jó ha ti is tudtok róla, hogy az új zenekarom neve Belle Vue (SY), az első album (és egyben az első slágrünk címe is): And Four People Died. Az első album borítójához a fotót pedig Lou O’ Bedlam kész-tette. Íme:

A saját zenekarod és első albuma pedig így néz ki:

1. Kattints rá a Wikipedia “random article” linkjére. A szócikk címe lesz a zenekarod neve.
2. A “random quotation” oldalon válaszd ki a legutolsó idézet legutolsó 4-5 szavát. Ez lesz a zenekarod albumának címe.
3. Majd a Flickren az utolsó 7 nap érdekes képei közül válaszd ki a harmadikat, bármi is legyen az. Ez lesz az album borítója…

via Webisztán

Amúgy a koncepció annyira jól sikerült, hogy akár simán bele is illene az Illegaliancia sorozatba, de nem így lesz. Helyette majd kaptok mást. Csináljatok ti is zenekart addig.

Végre hosszú várakozás után megjelent az INSTAD gondozásában az Illegaliancia sorozat 3. része, a 6th soulside. Remek trackek sorozata,  mely kifejezetten gondosan kézzel lett válogatva a téli hangulathoz igazodva, de egy-két szám erejéig van ízelítő a tavaszi vidámságból is. Az eddigiekhez képest egy kicsit stílusváltás érezhető, de még így is sokak kedvence lesz.

Töltsétek, halgassátok!

Illegaliancia vol.3 / 6th Soulside

Front Cover / Album Art photo: darthwalk

Covers: Front / Back (tracklist)

To Download the album click here!

Az Illegaliancia korábbi kiadásai:

Illegaliancia Vol.1- Coffeebrake

Na az első rész valahol elveszett az éterben a tönkrement laptop és a szónélkül szolgáltató által törölt tárhely közt. De keresem tovább, akinek megvan, esetleg jelentkezhet. Leírás itt.

Illegaliancia vol.2 – Melodiziacum

Nagy sikerű válogatás második része, ez még megvan legalább. Leírás itt. Letöltés itt.

Az új Soproni szpot nem azért jó mert, mert teli van látványos CGI effekttel, nem is azért, mert halálra röhögöd magad rajta, nem is azért, mert a márkát is hozzá akarja csapni azokhoz a dolgokhoz, amikre büszke a magyar ember. Hanem azért, mert negyven másodpercig főműsoridőben azt sulykolja az ember fejébe, hogy miért is jó Magyarországon élni, miért is jó magyarnak lenni, és vannak dolgok, amikre igen is jó gondolni/emlékezni, büszkének lenni.

És ez azért nem mindegy, mert az amúgy is hipernegatív magyarra ebben a béka segge alatt levő gazdasági és politikai helyzetben igen is ráfér az, hogy egy kicsit azzal foglalkozzon, hogy jó dolgokra gondol. És tenni a közmorál javításáért, amikor egy márka értéket közvetít, igen is jó dolog. Másrészt meg ugye a téma is közel áll hozzám, mert ennek már én is utána jártam ugye.

A napokban került kiírásra a BKV szlogenpályázata, melyre bármilyen ügynökség jelentkezhet, a jutalom pedig a győztesnek egészen félmillió forint.

Erre az értelmetlenségre az Addict is rácuppant, és amolyan online brainstorming keretében lehet bárkinek ötletelni, majd a 3 legjobb intézményesített keretek közt is hivatalosan, pályázatként is beadásra kerül. Esetleges nyerés esetén pedig egy remek író-olvasó találkozás kertében elköltésre kerül az összeg.

Én pedig abszolút támogatok mindenféle ilyen remek ötletet, úgyhogy a feltételeket itt találjátok, ahol helyben lehet kommentben saját ötleteket is beküldeni. Ahogy az Addict-on is, innen is az oldalsávba kirakott kis felhívásra kattintva bármikor erre az oldalra juthattok. Hajrá hajrá!

Reméljük a pályamunkánk nem keveredik majd el a bevont jegyek és elkobzott hamis bérletek és diákigazolványok tengerében. Mert ha nem, akkor szinte egyedüli indulóként komoly esélyünk lesz majd a győzelemre. Ha pedig nyerünk, akkor egy fergeteges író-olvasó sörözés keretében közösen elköltjük a fél misit. Én már szinte érzem is a kezemben a 25 darab húszezres melegét, úgyhogy húzzunk bele. A játék állásáról folyamatosan beszámolunk majd, az oldalsó sávba pedig kikerül egy kis embléma, amire kattintva bárki bármikor ehhez a bejegyzéshez juthat. Így ha az éjszaka közepén, egy buszos rémálomból ébredve jut eszedbe a tuti, akkor egy kattintással a kommentek között lehetsz, és már oszthatod is meg a közzel a nagy gondolatot. Gyerünk, legyünk mi a reklámblogok BKV-ja, és hozzuk mozgásba a várost! (via Addict)

A Mikvannak az Addict BKV szlogeníró pályázatának elkötelezett támogatója és rajongója.

Mondom hogy hol találtok jó dolgokat:

Most indult az adgoodness.com melléklete az adgoodness.tv, csomó reklámmal és ínyencséggel.  Feltölteni lehet, de a bekerülés nem automatikus, előtte minőségvédelmi ellenőrzésen mennek keresztül a felhasználók által betolt cuccok. De jó! Pontosabban:

The purpose of adgoodness.tv is to showcase the best videos, which include TV commercials, Animation, Short Films, Reels, and pretty much anything else that moves. Adgoodness.tv is free for everyone, because you shouldn’t have to pay a fee to enjoy good work.

Aztán itt van a coloribus.com, az egyik legnagyobb online reklámgyűjtemény, de ennek a teljes használata fizetős, de a demó verzióban is vannak jó dolgok. Printek, spotok, díjnyertes reklámok. Pontosabban:

World’s biggest advertising archive which numbers over 2 millions ads (quality of videos and prints can be seen on the main page). We got unique selection of the most creative ideas in advertising which definitely deserve public attention.

Aztán ugye itt van a magyarok büszkesége az AdsOfTheWorld.com köszönhetően Raszl Ivánnak, mely igen jó, (bár nem a legbővebb) gyűjtemény, viszont legalább itt vannak a legminőségibb dolgok talán. Sok ügynökségi anyag, professzionális oldal, főleg printek, de van itt mindenféle!

Ads of the World is a commercial advertising archive and community showcasing the best and most interesting creative work worldwide.

Aztán itt van még az AdRants közösségi oldala, az AdGrabber is, itt is elég sok dolog megtalálható. Szóval lehet böngészni, közösségezni, felhasználni dolgokat.

Szép napot, sziasztok.

Új trend van megfigyelhetőben és kibontakozóban az interneten. Megjelent anno a web kettő, a blogok, és a sok SNS és közösségi alapokon működő oldal. A bloggerek, blogok előszeretettel használják ezeket, hiszen kitűnő célterepei a networkinkgnek, a personal brandig-nek és marketingnek, remekül lehet promózni az oldalt, nem egy blognak hoztak látogatók százait-ezreit a social bookmarking oldalak, a digg kiajánlások, a különféle aggregátorok és webkettes szolgáltatások.

Ezzel egy időben megjelent az a trend, hogy mindenki elkezdte a saját oldalát és tartalmát ezeken a felületeken nyomatni, kiajánlani a lehető legtöbb helyre, bekötni a feedeket és a használt szolgáltatásokat minél több helyre, kapcsolatba lépni minél több online felhasználóval, aktívan tevékenykedni az SN oldalakon. A share gomb népszerűsége töretlen, az előbb elírtakat már nem csak a bloggerek, és az oldalak üzemeltetői, hanem az olvasók/felhasználók is megtehetik, tetszési indexüknek megfelelően.

Facebook Connect misszió - fotó: Brian Solis

És most valami változik. Ezeken a helyeken szerzett népszerűséget, felhasználókat és közösségeket megpróbálják újra visszaterelni az oldalra. Már nem az elsődleges cél, (adott esetben blogot) hogy az oldalt kitoljuk a különböző közösségi felületekre a felhasználókhoz, hanem hogy ezeket a közösségeket (nagyrészt a közösségi oldalak együttműködésével) ismét visszatereljük az oldalra. Ezzel integrálódik a közösség a blogba, egy újabb kanyart tesz a vonal, és közben még mindig ugyanarról a tartalomról beszélünk, csak megfuttatva egy kicsit. Nyilván sz igazi sikerhez elengedhetetlen szerintem a tartalomexkluzivitás elve. (Olyan ez, mint a kereskedelmi modell, előállító – szállító – aggregáló – disztribúciós felületek, szortírozás – majd eljut a felhasználóhoz, aki ismét közvetlenül a márkával lép kapcsolatba ez által.)

És erre a legjobb példa, hogy itt a Google Friend Connect a sidebar-ban, bárki csatlakozhat az oldal közösségéhez egy Google Accountal, a többiekkel felveheti a kapcsolatot, stb… Hogy egészen pontosan mire lesz jó, az még sokak számára kérdéses. Aztán a másik – és ahogy látom azért jóval több lehetőséget kínáló – lehetőség a Facebook Connect, amivel egész kis közösségi oldallá varázsolható a blog. Például mától a MiKVANNAK-on is tudsz a Facebook Account-oddal kommentelni.

Facebook Connect - fotó: Brian Solis

Ezek segítségével egyre több szolgáltatás és funkció integrálható az oldalba. És amitől ez az egész kicsit kalandossá válik (mert a kaland éve van ugye), hogy ezeken a megváltozott csatornákon majd hogy fog átpasszírozódni a marketingkommunikáció. Hogy tud majd beférkőzni a perszonális terekbe, milyen megoldások, befogadás és reakciók lesznek, mennyire fogják használni a közösségi oldalak ezen megoldásait, hogy integrálódjanak egymással. Mert ugye ez ilyen axióma, hogy minden felület egyben kommunikációs felület is, ha ehhez pedig egy jól targetálható csoport is tartozik, akkor meg maga a Kánaán. Mikromarketing jön gyerekek, célba lesznek véve ezek a mikroközösségek is. És ez az átrendeződő közösségi platform lesz talán majd az új fejezet?

Most bukkantam erre a  Facebook appra, mely az Axe Chocolatizer névre hallgat. Daniel posztjában olvastam róla, mondom megnézem, mi ez. Nem más, mint az Axe csinált egy appot a Facebookra, ahol kiválaszthatod bármely fotódat, és utána csokiba öntheted magad, vagyis rádombonyomhatod a arcod egy csokira. Egészen szuperul néz ki, jól el lehet a fotókkal játszani, már csak azért is jó, mert ha kész a ember csokimása, utána elmenti a felhasználó képei közé, de akár egy versenyben is rész lehet venni.

Szerintem tök jó példa a SNS és a brand összekapcsolására, nem direktbe nyomja  a promót az arcodba, de egyértelműen tudod, hogy az Axe Chocolat deo-ra megy itt ki a játék. Illeszkedik a kampányba, szórakoztató és hasznos is valamilyen szinten (lesz egy kúl képed, és nem kel fotosoppal szórakozni). Én megettem. Jó példa azoknak, akik azon gondolkoznak, hogyan tolják majd be a brandjüket itthon az iWiW alkalmazások közé.

Örömmel olvasom hogy folyamatosan nyilatkoznak a mobilnettel kapcsolatban. Ezt nem tartom hibának, de azt igen, hogy ne tessenek már folyton hülyeséget mondani, pl.: mint amit most olvastam a HWSW oldalán. Ha önök egyszer is használták korlátozott üzemmódban a Vodafone mobil internet szabadon – szolgáltatásukat, melyet a korlátlan internet szavakkal promótáltak (megtévesztették a szegény ártatlan fogyasztókat), akkor tudják, hogy amit mondanak nem igaz.

1. Önök nem rugalmasan lassítják 5/10 GB adatforgalom felett a sebességet, hanem konkrétan lekorlátozzák 140-200 kb/s-ra, ami az előzőleg tapasztalt sebességnek még a tizedét sem éri el.
2. Másodsorban ha használták volna ezen a sebességen, akkor önök is tudnák, hogy ez a sebesség egyáltalán nem használható kiválóan internetezésre normál használat mellett sem (a GMail timeout miatt nem enged be, egy YouTube videót nem lehet megnézni, az e-mail csatolmányok letöltése időtúllépés miatt megszakad, az IM kliensek ötpercenként lecsatlakoznak a kapcsolat ingadozása miatt, stb, stb…)
3. Harmadsorban nem erre szerződtem. Idézek dolgokat:

Az általam Internet Szabadon promócióban vásárolt előfizetés kiegészítésének, pontosabban a 2.Y/2 melléklet (akciórészletező) 14. pontja az alábbiakat tartalmazza:
A promóció felfüggesztése, módosítása, kiegészítése nem érinti az addig szerződött ügyfelek jogait és kötelezettségeit. A módosítás/kiegészítés/felfüggesztés időpontjában már előfizetői szerződéssel rendelkező ügyfelek szerződésükben foglaltak szerinti feltételekkel használhatják a szolgáltatást a szerződés lejártáig.

Erre önök:

“Rugalmasan csökkentjük…”

“Azért, hogy a mobilinternetezők nagy többségének egyenletes és jó minőségű internet-elérést tudjunk biztosítani a Vodafone Internet Szabadon akcióban korlátlan internetes tarifacsomagra szerződést kötött ügyfelek körében, a használati átlagot jelentősen meghaladó 5 GB adatforgalmi korlát felett rugalmasan, jelenleg csúcsidőben majd 10 GB felett csúcsidőn kívül is csökkentjük az adatátviteli sebességet. Ez természetesen azt jelenti, hogy az adatmennyiség továbbra is korlátlan, azonban az adott adatmennyiség felett lassabban használható a mobilinternetes hálózat” — nyilatkozta lapunknak a szolgáltató.

“A tapasztalatok szerint annak ellenére, hogy korábban a fájlcserélő alkalmazásokat nem engedélyeztük a korlátlan internetes csomagunkban, az ügyfeleink nagyon kis része hatalmas adatforgalmat bonyolított, ami a mobilinternetezők többsége számára jelentősen csökkentette a sebességet, ezáltal pedig a mobilinternet élményét. A mobilinternet technológia jelenleg még nem képes a kis területen összpontosuló nagy adatforgalmat (több 10 GB ügyfelenként) kezelni anélkül, hogy a többi felhasználó minőségromlást érzékelne” — indokolták a döntést a Vodafone-nál, leszögezve, hogy a lassított mobilinternet is teljes értékű szélessávú (sic!) szolgáltatás, amely a szolgáltató szerint “kiválóan” használható böngészésre, chatelésre és e-mailek küldésére, fogadására. (via HWSW)

Tehát tudom hogy * ez jó pr, de ez nem jó pr. Azért, mert folyton valótlant állítanak, és a gyanútlan felhasználók ha esetleg hisznek maguknak, igénybe veszik a szolgáltatásukat és majd akkor jönnek rá hogy önök nem is mondtak igazat. És mi sem rosszabb pr, mint egy csalódott ügyfél. Kérem hagyják már abba. Mondjanak le, vagy mittudom én.

Álljanak neki gondolkodni. De ne bántsanak már folyton.

Péternél találtam épp az előbb az alábbi videót, melyből kiderül többek között, hogy Magyarországon nem divat egy pr asszisztens/menedzser alkalmazása…

A videót köszönjük a Velvetnek.

A brand ma már többet jelent annál, mint amiket az évtizedekkel ezelőtt fogalomtárakban és definíciókban köré pakoltak. Egy márkának különböző csatornákon, különböző formákban kell működnie, ha ezeken ráadásul különböző ügynökségek is dolgoznak, akkor feltétlenül definiálni kell, hogy a brand mit akar kifejezni – hogyan is viselkedik igazából. Érdemes felülvizsgálni az irányelveket, és a klasszikus meghatározásokon és alapalakon kívül, mint a színhasználat, a logo, betűtípus, képhasználat, stb… beépíteni azt is a kézikönyvbe, hogy a márkának mekkora mozgásteret engedünk, milyen elvek irányítják azt, és milyen médiahasználatra van szüksége. Hogy ezeket minél jobban lehessen alkalmazni az adott célcsoporthoz/csatornához kapcsolódóan, szabadabban kell gondolkozni a többi tekintetben is.

Olyan rugalmas irányelvekre van szükség, mely egyértelműen megmutatják a márka énképét, megkülönböztetik azt egyértelműen a versenytársaktól, de a részleteket már egy sokkal szélesebb skálán kezeli. (színhasználat, képi világ, stb…). Így érhető el az, hogy a márka és az arculat, a márkakép a leghatékonyabban integrálható lesz a különféle környezetekbe, kontextusokba, csatornákba – és a modern médiafelületek és felhasználói elvárásoknak a leginkább meg tud felelni.

Gyakran látom, hogy az online környezetbe egyértelműen bele akarnak tuszkolni egy olyan arculatot, mely láthatóan offline környezetbe és felületekre lett kitalálva. Nem engednek mozgásteret ezeknek, annyira ragaszkodnak az arculati kézikönyv színkódjaihoz, hogy azzal nem foglalkoznak, hgy közben kiég a szemem, vagy éppen azon a médiafelületen igen irritálóan viselkedik majd, ahova készül. Van, amikor ugyanazt az online koncepciót akarják alkalmazni mindenhova, de az a koncepció, ami egy microsite-on működik, az nem biztos hogy működik egy bannerben, e-mailben, mobilon vagy épp egy SNS felületén. Persze nem mondom, hogy ez nagyon általános lenne, vagy hogy elkeserítő a helyzet, de sajnálatos, hgy még találkozni iyenekkel. Pedig az integrált kampányoknak pnt ez lenne a lényege.