Leszarok én minden twitterversenyt, mert mit érnek a twitterversenyek ha nem az nyer aki a legfaszább. Engem nem érdekel kinek van nagyobb fark követőtábora,vagy ki tud több feedet bekötni twitterre. A twitterversenyt a legfaszább twitteresnek kell nyerni, aki pedig zsolti!

El is indítom a Mikvannak twitterversenyt, egy embert nevezek, aki  a zsolti, és akkor rá lehet szavazni, és mivel valószínűleg ő fog nyerni ezért eredményt is hirdetek, hogy a legfaszább twitterelő a Zsolti!

Lehet rá szavazni kommentben (+1).

Tényleg elmélkedtünk erről a kampányról, amire fríkárdgyűjtés kapcsán akadtunk. Aztán később a Holnapután-os rádióbeszélgetés során is feljött a téma. A tavalyi után a Bormarketing kampánya ismét a humorra épül, no meg a fenntarthatóság-klímavédelem alapfogalmaira. Nekem személy szerint tetszik, azonban persze a másik oldalról lehet fenntartásokkal lenni.

Ennél a kampánynál ez a “zöld” meg fenntarthatóság csak egy csomagolóanyag. Egy csomagolóanyag, egy tematika, amibe jól belerakták a fröccsöt. Ezáltal kicsit ironikussá is vált a dolog, fröccs kapcsán dobálózni a fenntartható fejlődés és a lokális felmelegedés fogalmakkal. Márpedig ha ez történik, akkor kicsit az az érzés jön át, hogy gyerekek, itt van ez a téma, lassan a csapból is ez folyik, kicsit bullshit szagú, úgyhogy majd mi megmutatjuk mi is az. És ezzel semmi baj nincs, csak vesz a komolyságából a sztori.

Viszont ha azt nézzük, egy olyan csomagolás lett ez a téma, ami kúl. Jó ehhez kapcsolni terméket, jó ezzel kampányolni. Mert trendi a fogalom, mindenki ezzel foglalkozik, tehát jó út ezen keresztül az amúgy irreleváns termékemet eljuttatni. A termékkel meg megy az üzenet. Valószínű azt levágja mindenki, hogy ezeknek a fogalmaknak nem a mellékelt illusztráció a valódi tartalma. De legalább a fogalmak eljutnak, rögzülnek, s ami benne van az agyban, arra jobban felfigyel az ember, nyitottabb rá. Ebből a szempontból nem látom igazán veszélyesnek. Semmi gond nincs szerintem abból, hogy itt humorként használnak valamit, ami amúgy komoly dolog. És azt se felejtsük el hogy itt ba fröccsnek kampányolnak, nem a fenntarthatóságnak.

Hogy ciki-e ha az ember trendiségből figyel a környezetére? Nem hiszem. Aki ezzel foglalkozik, az azon gürcöl, hogy ez trend legyen. Van indokom is, hogy mért nem baj az, ha valaki csak azért gyűjti külön a szemetet mert trendi, vagy hogy jobban beilleszkedjen. Azért, mert ez a kényszer belső késztetésből jön. Még ha más okkal is, de ő akarj külön gyűjteni. Nem a főnök, nem a szülő, nem a minisztérium kényszeríti erre. És ami belső késztetésből jön, és szokássá válik, arról kisebb mértékben mondunk le.

Hiszen a cél, hogy ez egy társadalmi szokás legyen. Így érhető el a normakövetés. ez pedig nem minden esetben a hagyományos szülői neveléssel, “már pedig így csinálod kislányom mert így a jó” szemlélettel érhető el. És ha mindezt nem külső erőszak hatására teszik, akkor pedig csökken az ellenállási tényező. Úgyhogy én azt mondom, nekem mindegy miért, csak csinálja.És ebből a szempontból az a válaszom Novák Péter “Nem divatból gyűjtöm szelektíven a hulladékot…” mondatára, hogy ha valaki divatból teszi is, azt is leszarom, csak tegye.

Hol van a Goldenblog nyertese? Ott a nyúlon túl?! Neem, a nyúl az!!!

Ez úton is gratulálok Rabbitnak, aki végre megnyerte a Goldenblog tanácsadói kategóriáját. Köztudott hogy a Rabbitblog személyes és szakmai rajongója vagyok, ezt soha nem is titkoltam, ezért kifejezetten örülök, hogy így alakult. Hiszen ahogy szokták mondani: “szakmailag megkerülhetetlen”. Na mindegy, aki rendszeres olvasója, az tudja miről beszélek.

Emellett a top10-ben helyet kapott még egy-két általam is kedvelt blog, ez úton gratulálok még Longhand-nek és a Karmamedia szerkesztőinek! Mivel idén egy nevezett blogom sem lett még top10-es sem, ezért komolyan elgondolkozok a dolgokon. Lehet, hogy abba kellene hagynom. Visszaadom a bloggerigazolványom is.

Most hogy megalakult a Bloggerszövetség és vége intézményesített formája (bár alapító okiratot nem láttam) is van eme ősi szakmának, sokkal nyugodtabb a lelkem, hogy egy jobb jövő felé tart a netrokrácia! A blog.hu által szervezett múlt pénteken tartott alapító ülésen minden meghívott, a blog(o)szféra sorsát szívén viselő blogger megkapta a hivatalos bloggerigazolványát, hiszen augusztus elsejétől csak bloggerigazolvánnyal lehet blogolni, de továbbra is korlátlan számban. (nemigaz)

Ez úton el is kezdeném a lobbizást, és szólok a bloggerek érdekében a Nemzeti Kulturális Alaphoz: Adjanak a bloggereknek költségtérítést!

Az indok: a blogolás a hiedelmekkel ellentétben nagyon költséges dolog, rengeteg időt vesz el (az idő pénz), a témáknak való utánajárás, a sör a találkozókon, az internet-előfizetés, a mobilnet, a laptop, az asztali gép, a tárhelybérlés, a domain ez mind mind pénzbe kerül, amit köztudott, hogy az AdWords nem hoz vissza!

A magyar bloggerek rengeteget tesznek az online internetes kultúra és szolgáltatások fejlesztéséért és fenntartásáért. Emellett az online közösségi életben vállalt szerepük sem elhanyagolható. Ezekre alapozva megállapítom, hogy a magyar bloggereket megilleti a költségtérítés! Magyarország bloggerei egyesüljetek!

Olvasgatom ezt a fizetős online sajtó témát, ami az Index-en indult, aztán a Karmamedia is megírta. Valamiért én mint mindennel, ezzel a témával is szkeptikus vagyok, ha a hazai pályára gondolok.

A felvetés: egy év múlva fizetni fogunk az online sajtótermékekért. Vagy mégsem? Hiszen a közszolgálati hírek, információk elérhetőek lesznek ingyenes alternatívákból is, akkor marad fizetősnek a speciális szakmai vagy minőségibb (hozzáadott értékes) tartalom. Viszont a szórakoztató, tudományos tartalmakat meg elérem a tévéből, amit meg amúgy is fizetek. A speciális szakmai tartalom meg elég kis bázist jelent, és kérdés hogy a szolgáltatóknak megéri-e belemenni a fizetős modellbe.

Hiszen azt kifelejtettük, hogy a magyarok fizetéshajlandósága – főleg online – szinte egyenlő a nullával. Nem csak azért mert nincs rá keret a havi költségvetésből (ez is egy érv), de a fő gond hogy nincs ennek kultúrája itthon. Mi nem fizetünk semmiért az emelt díjas csengőhangokon és nyereményjátékokon kívül. Mert a fizetős infó gyakran lutri, meg nehogymár! Megkapom-e azt az értéket, amennyit fizetek érte? Lesz -e olyan informatív és minőségi az írás? (És itt most nem gondolok az elemzések, kutatások szegmensre). Elég húzónév lesz-e egy újságíró neve ahhoz hogy fizessek az írásáért? Minek költsek egyáltalán rá?

Mert lássuk be, a fizetős online sajtó modell itthon már egyszer bedőlt, jó néhány szakmai portál is elállt ettől, hiszen nem működött. Elég lesz-e az a néhány előfizető hogy fenntartsák a modellt? Vagy ismét nyűgös és erőltetett, izzadságszagú próbálkozások jönnek vegyes modellel? Ha így eltűnik majd a felhasználók nagy része, ki fog ott hirdetni? Azért ezek reális kockázatok, amiket nem biztos hogy be fognak vállalni. És akkor még nem is beszéltünk az egyre jobban fejlődő szakmai blogokban megjelenő ingyenes információkról (tudom, a blog halott), és véleményekről, amik gyakran minőségben és mennyiségben is odacsapnak a szerkesztett médiának. Vagy a webvideós tartalmakról. vagy izé. Szóval én nem félek, hogy egy év múlva ezreket fogok költeni itthon mindezekre.

Egyre több twitter kampány van, ami nem a bejelölgetésen/spammelésen alapul. A twittert szerintem két fő irányban lehet használni: kapcsolatba lépni a felhasználókkal/fogyasztókkal és velük kommunikálni (pl.: support), vagy bekerülni az információtömegbe és elérni, hogy rólunk beszéljenek – a kettő persze nem zárja ki egymást.

A twitter legerősebb tulajdonsága az a hatalmas információ-flow és az ehhez társuló sok ezer felhasználó. És ugye ebbe kéne bekerülni. Lehet próbálgatni ezt, szépen brandingelt twitter felhasználókkal jelölgetni ismeretlen felhasználókat hátha épp minket keresnek, vagy az oldalunk RSS-ét benyomni hogy nesztek!

Vagy elérni azt, hogy azt az információt terjesszék, amit mi akarunk. Legegyszerűbb, ha motiváljuk őket. Példa volt erre kb. egy hónappal ezelőtt a TRV$DJAM kampánya (a kampány már véget ért, már bárki letöltheti az oldalról), ahol bejelentkezés után egy automatikusan generált tweet beküldésével már a mienk is lehetett az új mixtape ingyen. (Twitter mint micro-payment eszköz, csak nem dollárral, hanem információval fizetünk?)

Aztán most meg itt van egy magyar példa is, krasznainál épp iPhone 3G S-t lehet nyerni egy tweetért cserébe.

Ja meg épp itt a Moonfruit hasonló akciója, csak ott meg épp macBook-ot lehet nyerni.

Az látszik, hogy ha nem vonjuk be a felhasználókat, nem lépünk velük valós kapcsolatba, vagy nem adunk nekik elég motivációt, akkor elég nehéz érvényesülni. És akkor nem fogják elmondani azoknak sem, akik _még_ nincsenek twitteren, mert nem tudják hogy mi ez és miért is jó.

JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK!

Mondd el twitteren hogy melyik a TE kedvenc márkád, és hogy miért szereted?! Használd hozzá a #mikvannak hashtag-et, és jövőhét vasárnap (július 12.) automatikusan részt veszel egy sorsoláson, ahol a nyertesnek adok egy Kevin Roberts – Lovemarks könyvet, ami eredeti is meg új is, meg magyarul is van.

A Tisza cipő idén a fesztiválozókat a “Fesztiváldorkó“-val próbálja megfogni. Bár a dorko nem éppen a megfelelő a monszunos fesztiválokra, azonban a 80-as években használt szlogenjük újraéleszthető lenne:

“Hóban, sárban, esőben – minden időben: Tisza cipőben!”

Alább a lifestile image film, amit ez úton ajánlok minden fesztiválozónak.