Sokat dilemmáztam, de mára bebizonyosodott, hogy a futó sorozatok közül a legerősebb** online és spin-off marketing* jelenléte nem a Barátok Közt-nek van, de nem is a Jóban Rosszbannak. Bár a Szomszédok hazánkban a YouTube-nak és a webkettőnek köszönhetően egészen erősödik, azért mégis csak azt lehet mondani, hogy a legawesomeabb ebben a How I Met Your Mother.

És tulajdonképpen ők is egy karakternek köszönhetik ezt az egészet, a Neil Patrick Harris által zseniálisan alakított (és szerintem a sorozat poénjainak húzókarakterét képező) Barney Stinson személyének. Ugyanis jól felfedezték, hogy az igen is tud működni, hogy a sorozatbéli karaktert átültetik a virtuálisból a virtuális valóságba. Így Barney sokszor emlegetett blogja olvasható a neten, a sorozathoz kapcsolódó tartalmakkal, a legjobb blog a How to be Awesome! témakörben. Megcsinálták Barney bemutatkozó oldalát is, illetve megjelent nyomtatva és hangoskönyvként is a The Bro Code, itt olvashato… De persze hogy elvonatkoztassunk Barney-tól, az sem maradhatott ki, hogy Ted jerk-sége nyilvánosságot kapjon.

Szóval jól csinálják a srácok. De mért is fontos ez? Azért, mert az érdeklődést fent kell tartani folyamatosan, hol a következő részig, hol a következő évadig. Új nézőket sem árt szerezni. Ehhez a legjobb út, ha a sorozat (akár egy brand) kúllá válik. Egyszerűen awesome-nak kell lennie, kultuszt kell teremtenie. Akkor lesz igazán kultusza, ha evangélistaként viselkedő, elkötelezett rajongókat szerez. Őket pedig valahogy meg kell nyerni, illetve lehetőségeket, eszközöket kell adni a kezükbe. És egy jó közösség pedig folyamatosan bővül, ezáltal a sorozatot is többen nézik, a product placementekkel és a szpotokkal együtt.

Ettől függetlenül a Legawesomeabb Sorozat Spin-off Marketing Megoldások versenyben*** első a HIMYM lett, második helyen holtversenyben végzett a Reynholm Industries IT Crowdja (köszönhetően a Friendface-nek, bár elvileg ez az eredeti oldal) és a Dexter perszonalizálható viral és microsite-jai. A Dexter a zseniálisan ütős évadbevezető offline kampányai miatt is kapja a második helyet főként. Ehhez képest az, hogy a Hősökhöz van Art galéria és képregény is, már csak a negyedik helyre (se?) elég… talán a Trust Me közelebb áll, de ebben még nem vagyok biztos…

Barney Stinson from goxel1989 on Vimeo.

Nomináljatok saját fav-okat ti is!

* Spin-off marketing: a szerző azt érti alatta, amikor a sorozat népszerűsítésére a sorozatban látható karakterekkel, történésekkel, vagy azokhoz erősen kapcsolódó tartalmakkal/eszközökkel/megoldásokkal népszerűsítik az adott sorozatot – így kiemelve, és átültetve a valóságba. Ezek gyakran a viral kampányok alapját is képezik.
** Az Awesome Original Kutatóiroda (AOK) nem reprezentatív online felmérései alapján, 2009. március
*** A Mikvannak Entertainment: Subjective és az Awesome Original Kutatóiroda közös díja, 2009

Egyszer volt hol nem volt, volt egy városi kávézó, egészen pontosan a Texas állam béli Houstonban. Ebben az időben meg éppen egyszer volt hol nem volt, volt a Twitter is. Ennek a kávéháznak Houstonban – amit egészen pontosan CoffeeGroundz-nak hívtak, és még ti is találkozhattok vele ha arra jártok -, a vezetője akkoriban J.R. Cohen volt, talán még ma is az. A kávézó egész jól működgetett, és ekkoriban JRC egyre többet hallott a Twitter nevű dologról vásárlóitól. Akkor még nem is gondolta, hogy a Twitternek köszönhetően megduplázza majd a vendégkörét és a közösségépítés egy egész új módját fedezi majd fel.

Amint JRC egyre többet hallott erről a Twitter nevű dologról, eldöntötte, hogy regisztrálja a kávézóját a Twitteren. Így is tett, ezután gondolt egyet, és elkezdte bejelölgetni a helyi Twitter felhasználókat. Így történt az, hogy hirtelen több mint ezer felhasználót követett már a kávéház a mikroblog platformon. Ezt most rögtön spammelésnek is vehetnénk, ha nem tudnánk, hogy ennek még akár jó következményei is lehetnek.

Ebben bizakodott egyik vendége is a kávézónak, aki @maslowbeer (Sean Stoner) névre halhatott. Történt egyszer egy szép napsütéses napon, mikor a madarak csiripelése törte meg a város zaját a kis csendes utcákban, hogy küldött egy Twitter üzenetet a kávéháznak, abban reménykedve hogy kérése teljesül, előrendelt egy reggelit elvitelre. Egészen pontosan így szólt az üzenete:

JRC gyorsan válaszolt neki, és Sean percek múlva már át is vehette a burritoját. JRC meglátta a lehetőséget a dologban, és elkezdte teljesíteni a Twitter ismerősei elviteles előrendeléseit, melyet azok Diret Message formájában küldtek neki. a rendelések egyre gyarapodtak, a vendégek körében futótűzként terjedt a jó hír, és ez még azoknak is szimpatikus lett, akik eddig nem a Coffee Groundz-ot választották törzshelyüknek. Azóta a kávézóban a helyi vendégeknek sem kell folyamatosan a pulthoz rohangálni, vagy a pincért lesni, elég felcsatlakozni az ingyenes wi-fire, egy DM-ben megpingelni a kávéházat a rendeléssel és hogy melyik asztalhoz kérik, és azonnal teljesítik. Micsoda kényelem, micsoda leleményesség. Azóta egyre többen járnak JRC kávézójába, a hely legendás lett, kiérdemelte a helyi Twitter komjuniti szimpátiáját, és azóta helyi Twitter-találkozóknak is helyt ad.

Így sikerült megdupláznia J.R. Cohennek a kávéház vendégkörét, és egy egész helyes kis törzs-közösséget építenie a kávézója köré.

True Story.

Természetesena  fenti mesét nem magamtól ötöltem ki, épp most olvastam Mr.Tweet blogján.

Közben pedig azon gondolkoztam, hogy milyen kis ügyes húzás, és hogy működőképes lenne-e ez itthon nálunk is. Aztán a szkeptikus énem folyton azt mondta, hogy itthon biztos mindenki küldene szívatós fake-rendeléseket, vagy éppen a szomszéd asztalt szpemmelné be egy kólalájttal. De pl. egy CCC-ben (amit nem szeretek, köszönhetően a termékminőségeiknek és a pofátlanul pofátlan személyzetnek) egész jól el tudnám képzelni.

És végre egy sztori arról, hogy lehet a twittert alternatív módon egészen szépen kamatztathatóan használni, és hogy ez milyen jó. Ugyanis a twitter nem azért lehetőség egy brand-nek vagy szolgáltatásnak, mert be lehet tolni az RSS feedünket… a twitter a párbeszéd helye.

A minap jelent meg épp az újabb magyar Google Reader mashup-szerűség, a turulmeme.com. Nem is írnék róla részletesen (olvashattok róla a Publikon), tulajdonképpen egy GReader Sahred Items aggregáló szerkezetről van itten szó. És ami az erőssége: aggregálja és rendezi az egyes megosztásokhoz érkező hozzászólásokat is.

Hogy miért lehet ez hasznos? Socialmedia monitoring szempontból, kérem. Egy olyan terület tárul fel, amit eddig csak nagyon nehezen lehetett követni. Az hogy mit osztanak meg, és mit olvasnak GReaderen keresztül, eddig szinte követhetetlen volt. Pedig kezd erősödni a GReader közössége itthon is. Ez fokozódó aktivitást eredményez.

Online sajtó, newmedia és buzz monitoring szempontjából meg ez új kérdéseket vethet fel: kik osztják meg az oldalunkat/posztunkat/dolgainkat, hozzászólnak-e, véleményezik-e, és ha igen, mit, hogyan?

Mert a GReader közösség annyiból másabb, hogy gyakran kapcsolat van a megosztók/olvasók közt, ami általában kétoldalú, oda-vissza. És a személyes ismeretség és bizalom alapján egy GReader SWN metakommunikció (Share With Note) sokkal személyesebb, őszintébb, nyíltabb tud lenni – ezáltal a befogadók számára meghatározóbb. A hazai Reader felhasználók általában pedig elég aktív socialmedia életet élnek, blogolnak, közösségi oldalakon mozognak, és ez által sokan meghatározónak és véleményvezérnek számítanak.

És koránt sem mindegy, milyen viszonylatban osztják a véleményüket a megosztókon velünk kapcsolatban…

Természetesen ez a szolgáltatás sem teljes körű, nem a teljes GReader felhasználóbázist tudjuk követni, hanem csak a rendszerben regisztráltakét, akik nyilvánossá teszik a megosztásaik linkjét a GRDRSHER oldalon keresztül. Ez hasonló kicsit, mint a Twitter, ahol szintén nem láthatjuk a védett felhasználók üzeneteit.

Egyébként a Twitteren is remekül lehet buzzwordokre keresni, vagy mondjuk a brand-re a Twitter Search (ahol szintén összekapcsolják a flame-ket) vagy a Miner segítségével, a találati eredményeket pedig le lehet kérni RSS-ben is, és akkor egyből lehet értesülni, ha említésre méltóak vagyunk a webkettőben. És ez sajtó- és médiafigyelés, illetve pr szempontból hasznosocska lehet, főleg ha nagyrészt online felületeken zajlik a kommunikáció/kampány.

Az elmúlt héten rengeteg reklámos és marketinges meg design oldalon lehetett olvasni a Pepsi várható rebrandingjéről. (Ha pedig mégis csak fake, jól beszoptam egy viralkampanyt…) Íme:

Ahogy a fenti képeken is látható, elég radikális változtatásokat terveznek a designon, amit most nem részleteznék, úgy is szemmel látható. Az új koncepció az Arnell Group munkája. Amikor először megláttam az új logót, akkor nekem Obama jutott eszembe. A szín- és a formavilág miatt.

A designváltással amúgy a cél felismerhetőbbé tenni, ezáltal erősíteni a Pepsi termékek pozícióját a piacon. Az új hullámvonal helyett lévő, termékkategóriánként változó vastagságú újhullám designelem a mosolyt kívánja szimbolizálni. (Csak nem happiness? Esetleg lesz majd factory is?)

Kérdés hogy miért volt erre szüksége a Pepsinek. (A piaci lemaradás és részesedésszerzés miatt.) Érdemes és egyáltalán kell e hozzányúlni az ötvenes években bevezetett (bár azóta is rendszeresen részleteiben módosított) logojához egy ilyen tradicionális márkának. Egy olyan felismerhető logohoz, mely nem biztos hogy szép, de mindenesetre kellően beleégett már az összes fogyasztó fejébe.

A rebranding az elkövetkezendő idők egyik legnagyobb vállalkozása lesz az FMCG piacon belül, mint egy 1,2 milliárd dollárt fog felemészteni. És mindezzel közben azt kommunikálja a világ felé: gyerekek, velünk és azzal amit csinálunk, valami nincs rendbe. Mert ahogy és azzal amit eddig csináltunk, nem értük el a célunk, azért váltanunk kell.

Mert meggyőződésem, ha egy multinak erős és működő brandje van, akkor ahhoz nem nyúl hozzá. Nem tuom elképzelni, hogy a Coca-Cola holnap lecserélné a százéves logóját.

És ha mindent lecserélünk, attól vajon valóban minden jobb lesz? Ez a kérdés merült fel bennem a tv2 arculatváltásánál is. A piaci részesedés nem csak ezen múlik. Nyilván ezt a Pepsi-nél is tudják, nem is ez a kérdés, hanem az hogy hogyan fog alakulni ezután a globális márkapolitika.

Mert itt nem egy kis ország hazai piacáról van szó, a Pepsi egy globális brand, nem is kicsi, több tucat országban jelen van termékeivel. Kiváncsi vagyok, ezt hogyan, milyen módszerekkel fogja megoldani a Pepsi. És ha meg is oldja valahogy, mennyire lesz sikeres és hatásos.

Mert nekem ez az új logo és designstruktúra túl logikátlannak tűnik. Letisztult, minimalista, brandet kommunikáló design, alapszín a sima cola, alu-style a diet, fekete a max (zero) kategória – ha nem tesszük mellé hogy Pepsi, ez akár a Coke is lehetne. A brand szerepe a megkülönböztetés – kérdés ez mennyire működik, ha ugyanolyanok vagyunk mint a konkurencia.

Coca-Cola logó részlete, elforgatva

Végül is az is lehet, hogy azt gondolták – és ebből a szempontból valamilyen szinten logikus a lépés-, a Coke kialakított bizonyos jól felismerhető kategóriajegyeket a fogyasztó fejében, miért ne használnák ők is ezt, nekik ezzel nem kell bajlódni. Miért költenének ara, hogy beleégessék a fogyasztó fejébe, hogy a Light az ezentúl mondjuk rózsaszín, a max pedig zöld? De ha ez így is van, akkor a Pepsi ugyanúgy csak követő márka marad, nem irányító.

De mi a cél a kategóriánként mutálódó logóval? Hogy fog így működni az egységes márkakép kialakítás? A felismerhetőség? A bizalom a fogyasztó fejében? A termék és márkakommunikáció?  – Minden terméknek más logó, kommunikációnál is mindig más logót kell használni, megannyi féle design és megjelenés. Én a (laikus) fogyasztó meg azt látom, hogy egyszer vékony a Pepsi logója, egyszer vastag hullám van benne, és azt gondolom, hogy ezek a hülyék ott bent arra sem képesek, hogy ugyanazt a logót küldjék mindenhova. Kérdés ezt hogy fogják tudatosítani a fogyasztók fejében.

Mennyire fog a márkakommunikációban elkülönülni a három fő kategória? Érdemes-e szétbontani, és megváltoztatni egy ilyen ikonikus brand márkajegyeit? Mert ha adott esetben csak a Pepsi max új logoját látom, felmerül bennem, hogy jajj, itt van megint egy noname gagyi márka, ami megpróbálja lemásolni a Pepsit, csak kicseréli a kék színt feketére meg megvastagítja a vonalat. Mert fenn áll a veszélye, hogy a Pepsi saját fogyasztói fogják ezt kívülről érkező megtévesztésnek vélni.

Ha egy egységes, erős márkát akarok építeni, mely a konkurencia torkát kívánja megszorongatni, érdemes e szegmentált, nem egységes márkaképpel, designnal és ebből következőleg márkakommunikációval fellépni? Ez itt a kérdés számomra.

The same is the new different?