Na, nagy nehezen meg lettem érkezve a PR napra, idén is köszönet a Kreatívnak a hepöningért. meg kell jegyeznem, eléggé nem frekventált helyen van, úgyhogy nagy nehezen megérkeztem a Balassi intézetbe, ami nem egészen de majdnem a világ végén van, viszont igényes és van _működő_ wifi, miközben kint kedves külföldi és magyar diákok rohangálnak.

Idei téma lobbizás és a válságkommunikáció, ami így a válság idején elég izgi téma. Programról bővebben itt.

jönnek majd posztok is természetesen a témában, kíváncsi vagyok mit mondanak majd a következő előadásban, ami a közösségi média szerepét feszegeti majd a kríziskommunikációban…

Addig is van percről percre, karmamédián tudjátok követni hogy éppen mi van, twitteren pedig a #prnap tag-et kell keresni.

Az előző posztban már ajánlottam nektek a november 21-én megrendezésre kerülő Fenntarthatósági Napot, most ennek kapcsán tettem fel néhány érdeklődő kérdést az egyik szervezőnek, Szomolányi Katinak, aki egyébként a Magyar Telekom Vállalati fenntarthatósági osztályának vezetője.

Idén kerül először megrendezésre ez az esemény, ha jól  tudom. Fenntarthatósági Nap. Mi lesz ez, mit is jelentenek ezek egyáltalán?
Valóban idén kerül először megrendezésre a Fenntarthatósági Nap. A fenntartható fejlődés elvét 1987-ben a Brundtland jelentésben írták le először. Most 2008-at írunk, és ha megkérdezzük az utcán az embereket, hogy mit is jelent ez – hát, elég szomorú eredményt fogunk kapni. Pedig ez a jövő generációinak velünk azonos feltételekkel adatott életéről szól.

Erről szól tehát ez a nap, hogy hogyan lehet ezt jól és pozitívan megvalósítani.

Miért tartjátok mindezt fontosnak, milyen hatásra számítotok?
Mert a jövő nem csak a politikusok, vállalatok és tudósok felelőssége, hanem a jelen generációké is. Mindannyian tehetünk valamit, és a változáshoz ezt el is kell kezdeni.

Milyen hatásra számítunk? – pozitívra :)

A téma napjainkban egyre fontosabbá és aktuálisabbá válik – valóban? -, de mik a tapasztalatok, hogy viszonyulnak ehhez az emberek?
Valóban egyre fontosabb, mert egyre nagyobb a gáz. Már elértünk arra a szintre, amikor az ember fejjel rohan a falnak, érzi is a fájdalmat a kobakján, de még mindig azzal próbálja megnyugtatni magát, hogy ez csak a véletlennek köszönhető.
Azok, akik kezdenek rájönni, hogy ez már nem vicc, sokan nem tudják, hogy akkor a depresszión kívül most mit is tehetnének. És persze vannak még, akik a jól megszokott másikra mutogatást választják. Ez sem megoldás.
A téma tehát fontos, de itt nem a problémákról lesz szó, hanem a megoldásokról.

A részvételhez regisztrálni a rendezvény oldalán tudtok »

A teljes interjút itt olvashatjátok | tovább »