Idén jubileumi ARC van, ami azt jelenti egészen pontosan, hogy 10 éve van ARC. Még mindig lehet vitatkozni, hogy így az ARC úgy az ARC, de tény, hogy sok jó alkotás szokott születni, sok jó ötlettel, és azért ez az oriásplakát-artosdi mégis csak egyedülálló dolog. Szóval összességében én örülök neki, és még mindig támogatom az ötletet.

Persze hogy támogatom, a szemfüles olvasók tudják is, hogy már csak azért is, mert 2005-ben sikerült a közönség által legjobbnak választott plakát alkotójának lennem. Aztán egészen idáig úgy nézett ki, hogy ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, hogy én az ARC keretében szerepeltem, de aztán ezen a napon minden megváltozott…

10 éve van ARC, ami azt jelenti, hogy 1999-től lehet küldözgetni kreatív koncepciókat 5×2m-re tervezve a Bakos Gábor, Geszti Péter és Fatér Barna által alapított pályázatra. Volt már egy csomó téma, idén pedig a jubileumra és a válságra való tekintettel a RESTART volt a fő téma, avagy az újrakezdés. Ki hogyan kezdené újra, mit csinálna másképp…

Persze a 10 év alatt az ARC is átalakult, egyre több a szponzorok által életre hívott ARC+ különféle tematikus szekció, mind a videós, minden a plakát téren. Sajnálatosan pár éve kikerültek a citylight pályázatok, és átvették a helyüket a hirdetőoszlopos megoldások, viszont ezek kiállítsa tekintetében rendkívül nehézkesek, nem érvényesülnek és áttekinthetetlenek. Ez sajnálatos…

Viszont vannak pozitív példák, többek közt, hogy az utóbbi évek ARC kampányait az alkotókkal közösen találják ki, az előző év nyertesei részt vehetnek a kreatív koncepciók megvalósításában, ahogy ez történt idén is. De arra is láttunk már példát, hogy ARC plakátot használtak kampányban, erre egy emlékezete eset az I <3 BKV plakát.

Számomra a legkedvesebb (és szerintem a sok közül a legjobban bekampányolt) kiállítás 2005-ben volt, melynek a hazaszeretet volt a témája. Ekkor úgy gondoltam – amit mai napig is tartok -, hogy az ARC az iróniát is kihasználva rengeteg negatív üzenetet sugároz rólunk – magunknak. Ezért is csináltam egy olyan plakátot, mely kicsit megpróbálja az ellenkezőt megfogalmazni, pontosabban azt, hogy az itt élők miért szeretik az országot. Tipikusan felismerhető volt, hiszen “teli van szöveggel” plakátok közül nem sok volt akkoriban még :) A szövegeket pedig nem én találtam ki, az akkori hardcore IRC-sek és egyéb fórumok résztvevői adták a véleményüket hozzá. Talán ezt a pozitív kisugárzást vehették át azok is, akik szavaztak a közönségszavazásban, és ezáltal az alábbi plakát lett a közönségdíjas. Thnx még egyszer.

Azóta se voltam ARC-on, egészen mostanáig, ugyanis szó nélkül hirtelen ott szerepelünk szajmonnal együtt egy közös gyűjtőplakáton, mely a szöveges megoldásokat egyesíti. Szóval ki lehet menni, vagy megnézni a borzalmasan működő virtuális ARC-on. Emellett egy másik apropója is van a jubileumnak, hiszen lehet szavazni az elmúlt 10 év legjobb plakátjaira, többek közt az enyémre is 2005-ből. Szavazni egy IP címről egyszer tudtok az alábbi oldalon, úgyhogy ez úton szólítok fel mindbnyájatokat hogy voksoljatok, ismételjük meg 2005-öt!

A kiállítás szeptember harmadikán pedig megnyílt a felvonulási téren, szó nélkül, idén se buli se koncert, mert válság van. A győztesekről egy tök jó összeállítást láthattok a Kreatívon.

És ne felejtsetek el szavazni, rám… ;)

Most nem akarok belemenni, hogy mit jelent közszolgálatinak lenni, sem erkölcsileg, sem definíció szintjén. Mert lehet hogy tévedek, és akkor az nekem most nem esne jól.  Csak szerintem a köz érdekeinek szolgálatába a kultúra és a szórakoztatás ugyanúgy beletartozik, mint a politika, a kisebbségi műsorok és a hírek szolgáltatása. A közszolgálatiságnak ugyanúgy feladata teret adni a magyar közéletnek és kultúrának, mint a brüsszeli eseményeknek vagy éppen a Gyurcsány-féle-elkúrásnak. 

Arra jöttem rá, hogy a számomra legtöbb értéket közvetítő televízió most tényleg az M1. Tényleg itt van a legtöbb műsor, amit megnézek. És a műsorok is egyre igényesebbek, szerencsére. Kultúrház a kultúráról, A La Carte a közélet aktuális kérdéseivel, Szulák a viszonylag igényes blulvárral, Este a politikával, Társulat a tehetségekkel és szórakoztatással, Abszolút egy jó kis portréval (Abszolút magyar agy is!), Feszti körkép a vicces kis országjárásával, Koncertek az A38 hajóról a magyar kortás zenékkel, és a legújabb: mtv ánplágd jó kis magyar kocertekkel, másképp. Tűzvonalban. Csak hogy néhányat említsek. 

Nem, félre értés ne essék, nem hibátlanok a műsorok, én is bele tudok kötni. De nem akarok. Attól nem leszünk előrébb. Inkább örülök, hogy vannak ezek is. De hogy miért is akkor? Mert ezekben a műsorokban láthatok és hallhatok olyan embereket, akik nekem értéket jelentenek. Palya Bea, Kiss Tibi, a kolbászfesztivál, wamp, Karafiáth Orsi, napjaink feltatálói, Novák Peti, élsportolóink és művészek. Remélem értitek miről beszélek. 

Aztán itt a megújult MR2 Petőfi. Érdemes hallgatnom. A Petőfié volt eddig is a könnyű műfaj. Csak most úgy tálalják, hogy a kedvelői számra is befogadható. Ennyi történt. Teret adnak a magyar zenei és közéletnek. Szerintem nem baj, hogy  mindezt úgy teszik, hogy fogyasztható is.

Olyan ez, mint hogy az anya is tudja, hogy a répára szüksége van a gyereknek. De a gyerek nem eszi meg a főtt répát. Az anya elgondolkozik, hogy már pedig a répának pont az ilyen kis fejlődő szervezetek a célcsoportja, és azt is tudja, hogy a gyereknek is szüksége van répára, hogy jó irányba fejlődjön. De hát ha nem akarja megenni… És itt jön a megoldás: tálaljuk úgy, ahogy szereti. Összeturmikszolja. A gyerek megeszi. Ez történik most is, nem más. És igen, lehet hogy fel kellett áldozni érte egy kis humojbonbont. Na de kérem, a humorbonbon más csatornákon is jelen van a közszolgálatban. A magyar könnyűzenei palettának meg mutassa meg kérem, hogy hol volt ezelőtt a helye. És igen, így már örülünk a Netidőknek is, mert rájövünk, hogy jé, van ilyenünk is. Hiszem, hogy a közszolgálati csatornáknak feladatunk a magyar kultúrális közélet bemutatása, promótálása, terjesztése, támogatása és promótálása. 

És tudom, hogy ez nem csak amolyan fajta jóhiszemű önfeláldozás ez a közszolglatisdi. Pénzetelenség és verseny van. Meg igények. Meg szar helyzet, kapálódzás. De szerintem sikerült egy jó utat kitalálniuk erre. Igen is, nem baj, ha a fiatalok is találnak fogyasztható és értékes műsorszámokat a közszolgálatiban. Persze, hogy nem. Nekem, fiatal, mentálisan fejlődő szervezetnek pont erre van szükségem, nem Kelemen Annára és Kiszel Tündére. Mert létezik még az a szó, hogy értékrend. (És egyre kevésbé az, hogy nyugdíjas-tv…)

Eddigi éveim során bevallom, nem volt jellemző, hogy közmédiumokat követtem volna. Pedig én is a köz része vagyok. Most már engem is próbál kiszolgál. Tv-n, rádión, online, podcaston. Ennyi történt. Kövezzetek. Ámen. 

Ellenben hogy lehet és talán érdemes is ezen a téren próbálkozni, arra itt van pl. a Zurich Chamber Orchestra nevű szinfónikus zenekar esete. Mert a zürichi Euro RSCG jól kitalálta hogy lehet igen is igényes és könnyen emészthető, sőt szórakoztató reklámot is csinálni a komolyzenének. Íme a spot:

video via

Egyedi, kreatív, élvezetes. Az a baj, hogy kevés ilyennel találkozni. Akarok!!!  Mert vannak nálunk is tehetsgées komolyzenészek, akik modern, fiatalos megközelítést alkalmaznak. Akiknek az esetleges célközönsége koránál fogva szintén internetfelhasználó, tehát egyáltalán nem lenne mellélövés. Ilyen pl. egyik személyes kedvencem, Alpár Balázs zenekara – ismertek és elismertek – a Fugato Orchestra (jó, hát nem weboldalkészítésről híresek), akik szerintem zseniálisan jó zenét játszanak! Nekik pl. kifejezetten el tudok képzelni egy ilyen netes viral-spotot. Jöjjön zárásul egy kis ízelítő tőlük:

Most pedig megyek és bekapcsolok egy instrumental-classic tag-es last.fm-et.

Épp most írt Seth Godin is a In and on and ‘a’ c. bejegyzésében arról, hogy a web és a különböző ismert és elterjedt szolgáltatások hogyan változtatják meg a nyelvet. Azt, amelyet beszélünk. Szerintem egyszerűen változnak az idők, így a nyelv is, és ahogy már alapba nescafénak mondjuk az instant kávét, és kólának az összes Coca-Cola utánzatot, így a tech szavaink is változnak.

Fent vagy a facebookon?
A példát a facebook-kal kezdi, hogy míg az e-mail címre azt mondjuk hogy van emailcímed, azt már nem mondjuk hogy ‘van facebook-od’, mert a facebook az nem pusztán egy lap, hanem egy hely, egy hálózat. Tehát facebook-ot nem lehet birtokolni, a helyes az, ha azt mondod, rajta vagyok a fészbúkon, vagy használom a facebook-ot. (Remélem egyre többen fogják, most hogy magyarítják a facebook-ot, lefordítják. Bár félek is tőle, inkább ne. Én pl.: másra használom, mint az iwiw-et.) De ugyan ez van nálunk is az iwiw-el. Rajta vagy az iwiw-en? – régen tucatjával hangoztak el ezek a kérdések, ma meg már természetesnek veszik. (Aztán lassan egyre inkább már nem, ugye…) Ezek után még mi, magyarok iwiwezünk. Elég gyakran.

Bejelöllek az iwiwen.
Aztán itt van ez a friend szó, ami főnévként barátot jelent, külföldön ezt használják az ismerősre. Igeként is, miszerint: megbarátkozlak. Nálunk inkább ez a bejelöl szó terjedt el. Bejelöllek. Jelölgetünk jobbra-balra, mint a kanos kutya aki jelölgeti a területét a világban (Na de ugye mi céllal..). Mi is ezt csináljuk az ismerőseink alkotta nagy webmezőn. Körbejelöllek fészbúkon, iwiwen, májvipen, barátikörön, hájfájvon, és még kitudja hol. Mindegy gyerekek, csak jelöljünk, jelöljünk esztelenül, mer’ lemaradunk. Kérdeztem már, hogy neked hány ismerősöd van?

Kigúglizom.
Már nincsenek keresők. Google van. És ha A kereső a Google, akkor már nem keresünk, hanem google-zunk (magyagosan gúgli, guglizni). Már nem azt mondjuk, hogy a Google az egy webkereső. A keresőkre mondjuk magyarázatként: Tudod, olyan, mint a Google!??! Persze hogy azt nem mondjuk, hogy kivizslázlak, vagy kitangózok valamit, vagy hogy kurzorozok, mer hogy hangzik mán. De ha gondoljátok gúglizzatok hasonlókat még.

Miután ezt leblogoltam, mailezek, twittelek és rsst nullázok, ami tetszik azt diggelem uccu, majd pedig felmegyek az iwiwre, megnézem valaki bejelölt-e, aztán ha igen és közben nem is ismerem, rágúglizok. És szerintem nem kell ettől beparázni. A nyelv nem veszik el, csak átalakul. BTW, IMHO.

Fantasztikus előadás volt, Lónyai Erzsébet megelevenedett a színpadon. Ijesztően tehetséges performőr ez a csaj. És még jól is énekel. Pont erre volt szükségem, erre a nem mainstream kulltúrára. Irodalom és zene a színpadon, boldogság, düh, halál, születés, vágy, kéj, indulatok, kudarc és lehetőségek, ezt láttam, minden benne volt. Egy kis szende szajha, egy összetört anya, egy kudarcot vallot költő, egy életet élvező nő. Ez a csaj meg egyszerűen hihetetlen,  ahogy kecsegtet a színpadrol, ahogy játszik a hangokkal, a mimikával, ahogy felnevet, fülig érő szájával, és ahogy kitalálja, hogy Weöres Sándorból és egy kolbászt majszoló csámcsogó hangból egész estés szórakozást lehet varázsolni. Hiteles volt, és ezt még a kivillanó húsos remegő combjai is igazolták.

Menjetek el, nézzétek. (április 9. -Mupa)

Találtam előnyös képet róla. Palya Bea, maga Psyché | fotó: forrás itt

Nincs kapcsolódó bejegyzés most.

Váratlan fordulatok, megdöbbentő események, izgalom, dráma, nevetés, őszinte pillanatok, lelepleződő titkok, hajlódó kanalak, soha nem látott felvételek…  A MiKVANNAK SHOW kezdetét veszi!

Please welcome on the stage the brand new showman: _original!

(Taps!)

Most pedig kezdjünk egy demo-kultúrával, ugye megálapítottam már hogy ez a változás éve, és erről meg eszembe jutott ez a remekművem:

VÁRAKOZÁS

A csíra a búzaszemben
A sperma a hím nemi szervben
A tojásban nyomorgó zigóta
A dugóban álló toyota corolla
A felhőben gyülemlő vízmolekula
A padláson porosodó dobozka
A ketrecben lévő fehér patkány
A korházban fekvő rákos kislány
A kinőtt bőrében fetrengő kígyó
A kikötőben állomásozó titanic hajó
A szemben gyülemlő könycsepp
Mely ha kicsordul máris könyebb
Mind mind egy dologra várnak.
A változásra.

Vers mindenkinek c. rovatunkat hallották, a továbbiakban is tartsanak velem és sztárvendégeimmel!

Nincs kapcsolódó bejegyzés most.