Már épp készültem megírni az immáron hagyománnyá vált posztot, amikor kiposztolom a ki nem állított műveimet, hogy amik biztosan nem láthatóak az idei ARC kiállításon, de aztán érdekes fordulatot vett a dolog. Na nézzük, mit is.

Idén jubileumi ARC van, ami azt jelenti egészen pontosan, hogy 10 éve van ARC. Még mindig lehet vitatkozni, hogy így az ARC úgy az ARC, de tény, hogy sok jó alkotás szokott születni, sok jó ötlettel, és azért ez az oriásplakát-artosdi mégis csak egyedülálló dolog. Szóval összességében én örülök neki, és még mindig támogatom az ötletet.

Persze hogy támogatom, a szemfüles olvasók tudják is, hogy már csak azért is, mert 2005-ben sikerült a közönség által legjobbnak választott plakát alkotójának lennem. Aztán egészen idáig úgy nézett ki, hogy ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, hogy én az ARC keretében szerepeltem, de aztán ezen a napon minden megváltozott…

10 éve van ARC, ami azt jelenti, hogy 1999-től lehet küldözgetni kreatív koncepciókat 5×2m-re tervezve a Bakos Gábor, Geszti Péter és Fatér Barna által alapított pályázatra. Volt már egy csomó téma, idén pedig a jubileumra és a válságra való tekintettel a RESTART volt a fő téma, avagy az újrakezdés. Ki hogyan kezdené újra, mit csinálna másképp…

Persze a 10 év alatt az ARC is átalakult, egyre több a szponzorok által életre hívott ARC+ különféle tematikus szekció, mind a videós, minden a plakát téren. Sajnálatosan pár éve kikerültek a citylight pályázatok, és átvették a helyüket a hirdetőoszlopos megoldások, viszont ezek kiállítsa tekintetében rendkívül nehézkesek, nem érvényesülnek és áttekinthetetlenek. Ez sajnálatos…

Viszont vannak pozitív példák, többek közt, hogy az utóbbi évek ARC kampányait az alkotókkal közösen találják ki, az előző év nyertesei részt vehetnek a kreatív koncepciók megvalósításában, ahogy ez történt idén is. De arra is láttunk már példát, hogy ARC plakátot használtak kampányban, erre egy emlékezete eset az I <3 BKV plakát.

Számomra a legkedvesebb (és szerintem a sok közül a legjobban bekampányolt) kiállítás 2005-ben volt, melynek a hazaszeretet volt a témája. Ekkor úgy gondoltam – amit mai napig is tartok -, hogy az ARC az iróniát is kihasználva rengeteg negatív üzenetet sugároz rólunk – magunknak. Ezért is csináltam egy olyan plakátot, mely kicsit megpróbálja az ellenkezőt megfogalmazni, pontosabban azt, hogy az itt élők miért szeretik az országot. Tipikusan felismerhető volt, hiszen “teli van szöveggel” plakátok közül nem sok volt akkoriban még :) A szövegeket pedig nem én találtam ki, az akkori hardcore IRC-sek és egyéb fórumok résztvevői adták a véleményüket hozzá. Talán ezt a pozitív kisugárzást vehették át azok is, akik szavaztak a közönségszavazásban, és ezáltal az alábbi plakát lett a közönségdíjas. Thnx még egyszer.

Azóta se voltam ARC-on, egészen mostanáig, ugyanis szó nélkül hirtelen ott szerepelünk szajmonnal együtt egy közös gyűjtőplakáton, mely a szöveges megoldásokat egyesíti. Szóval ki lehet menni, vagy megnézni a borzalmasan működő virtuális ARC-on. Emellett egy másik apropója is van a jubileumnak, hiszen lehet szavazni az elmúlt 10 év legjobb plakátjaira, többek közt az enyémre is 2005-ből. Szavazni egy IP címről egyszer tudtok az alábbi oldalon, úgyhogy ez úton szólítok fel mindbnyájatokat hogy voksoljatok, ismételjük meg 2005-öt!

A kiállítás szeptember harmadikán pedig megnyílt a felvonulási téren, szó nélkül, idén se buli se koncert, mert válság van. A győztesekről egy tök jó összeállítást láthattok a Kreatívon.

És ne felejtsetek el szavazni, rám… ;)

A cím találó, de nem én találtam ki, hanem ez annak az új djuice szolgáltatásnak a neve, aminek a tesztelgetésével jól elvagyok pár napja. A rafináltak már rájöhettek, hogy így arról van szó, hogy lehet közvetlenül MMS üzeneteket küldözgetni facebookra. Itthon ilyet csak a djuice tud, ha jól tudom, ami igazán érdekes és kicsit figyelemre méltó is ez a lépés.

Több dolog miatt is kíváncsi voltam, hogy hogyan is megy ez, mert én többek közt elég hardcore fotómegosztó vagyok facebookon, mert a fotómegosztás facebookon jó. Twitteren is jó twitpic-el, de valamiért a feltöltés a telefonomról nem ment (nem engedett bejelentkezni) az e-mailes küldés meg olyan macerásnak tűnik. Meg eleve macerás, böngésző, fotómegkeresés, stb… Meg ráadásul, akiket érdekelhet, nincsenek is twitteren. Szóval a facebook mindig is szimpatikusabb volt.

A másik, hogy én a társadalomnak abba a gyökketted részébe tartozok, akik igenis használják az MMS-t (heti 2-3 elküldök rendszeresen), és ha már használom amúgy is, miért ne facebookra is. Szóval az MMS egy több szempontból is szimpatikus alternatíva.

A szolgáltatás beüzemelése is egyszerű, csak egy MMS-t kell küldeni először a megadott számra, ami egészen pontosan a 20/2020000 és akkor visszajön egy kód, amivel azonosítani lehet a telefonszámot. Az azonosításhoz meg be kell jelentkezni a facebookra, és a mobile settings oldalon meg kell adni, és már az oldal tudja is hogy az hozzám tartozik. Ezután meg minden a fenti számra küldött MMS megjelenik majd a fotóink közt. Az első kicsit lassan jelent meg, (kb 5 perc), de az utána következők mennek szépen realtimeban.

Ez azoknak is jó, akiknek kicsit alapabb telefonja van, mert hát MMS-t küldeni aztán tényleg minden fényképezős telefonnal lehet. Másrészt praktikusabb is, hiszen a send gomb mindig ott van egy gombnyomásra, viszont a share facebook vagy twitter nem annyira jellemző még. Költségekben ez úgy néz ki, hogy külön havidíja vagy hasonlók nincsenek, csak az elküldött MMS-t kell kifizetni, ami ráadásul hálózaton belüli díjas, így van olyan djuice tarifacsomag, amivel ez 15 Ft-ra redukálható üzenetenként – ami igen jutányos valljuk be.

Ez kommunikációs látószögből is egy nem egy rossz szempont, ha esetleg kampányokban akarjuk használni a fotókat, ahogy a djuice is tette ezt például a „Ki a nyarabb” facebook alkalmazásban. De erről a témáról, és a tapasztalatokról is jövök majd később másik posztban. Addig is lehet lájkolni facebookon :).

A szolgáltatás teszthez az eszközöket a djuice biztosította.

A copy-paste kommunikáció kerülendő. Mármint a legtöbb esetben. Mire gondolok?

Talán kezdünk elérni oda, hogy a fogyasztók/felhasználók megkereséseire a válasz alap. Azonban a legtöbbször ez kimerül a copy-paste válaszüzenetekben, azaz amikor ugyan azt a szöveget nyomjuk ki mindenkinek.

Ez nagyon általános esetekben még elfogadható, de ha egyéni problémával, kérdéssel jelentkezik a szerencsétlen felhasználó, akkor szeretne arra választ kapni. Ehelyett ha egy szabályzatból kimásolt részlet a válasz, nem feltétlen lesz pozitív a benyomás, és nem feltétlen nyújt megoldás. Én a Vodával leveleztem így jópárat, úgy a 4. üzenet után jöttek olyan válaszok, amiket tényleg nekem írtak.

Főleg akkor kell erre figyelni, ha kiemelt esetről van szó, szolgáltatással kapcsolatos változások vannak, problémát kell kezelni, netán válságkommunikáció van folyamatban. Amikor én kopipészt válaszokat kapok, az azt az érzést kelti bennem, hogy gyakorlatilag egy vagyok az ezerből aki le van szarva. Ez semmiféleképpen nem jó.

Lehet a látszatát kelteni, hogy a válasz neki szól, de ez a különböző fórumokon és online közösségi felületeken (amikre nincs befolyásunk) úgy is ki fog derülni. Olyan, mint amikor olyan meghívót kap az ember, amin látszik hogy már huszadszorra van fénymásolva, és csak azért kapja az ember, hogy kapja… nem pedig azért, mert figyelnek rá és törődnek vele. Persze hogy nincs jó szájíze utána.

Tehát akkor jó pl. egy ügyfélszolgálati válasz, ha érzi a felhasználó, hogy az tényleg neki szól. És ez nem csak abban merül ki, hogy átírjuk a  nevét.  Ennek a kivitelezése ezerszer bonyolultabb, hatékonytalanabb – munkavégzés szempontjából. Azonban a hatékonyság ott mutatkozik majd meg, hogy a felhasználó érzi a törődést, és ez általában magával hozza a kötődést. Ha pedig lojális, többet használja majd a szolgáltatást. Ha pozitív tapasztalata van, nagyobb eséllyel mond pozitívat rólunk.

El kell dönteni, mi ér többet. A felhasználókkal való kapcsolattartás és -építés nem egyszerű – de ezt senki sem állította.

Nem értem hogy lehet ezt így kommunikálni. Meg így ez az egész ez hogy van. Az hagyján, hogy mindig nagyobb füstöt csinálnak neki, mint amekkora a lángja és közel sem melegít annyit mint amennyire forrónak tűnik. De nem is ez.

De tegnap tök kiakadtam, hogy az egész kommunikálása már évek óta így megy, semmit nem változott, közben pedig a huszonegyedik században élünk, az internetben.

És akkor itt van a Médiahungária vagy Media Hungary, pontosan nem tudom melyik, mert a webcímben az előzőt, névben meg minden máshol az utóbbit használják. És akkor itt a Blogter powered site, ami így inkább márkaromboló, mint építő, mindét félnek. Jól sikerült nyitólap fogad, a dátum és a konferencia alcíme egy fehér mezőben, mellette a sok támogató-partner logoja.

És akkor huszonegyedik század, web, média related konferencia, és akkor rákattintok az egyik webes fejlesztő és szolgáltató által üzemeltetett szuper honlapra, és akkor három éve az fogad, hogy arra képesek, hogy egy GIF-formátumú képen (GIF-BEN!!!) megmutassák mire vehetek drágán jegyet, csak nem tudom elolvasni, mert akkorka méretű, hogy nem látszik rajta semmi.

Ja de ott van PDF-ben, amit ha megnyitok egy olyan áttekinthető doksit kapok, ami áttekinthetetlen. Á mindegy is, a többit már nem is mondom, mert amúgyis miközöm hozzá (de mondom, minek raknak ki 3 szerkesztés alatt nevű menüpontot…). De ez így biztos jó. Vagy kinek jó? Jelentkezzen már!!!

Örömmel olvasom hogy folyamatosan nyilatkoznak a mobilnettel kapcsolatban. Ezt nem tartom hibának, de azt igen, hogy ne tessenek már folyton hülyeséget mondani, pl.: mint amit most olvastam a HWSW oldalán. Ha önök egyszer is használták korlátozott üzemmódban a Vodafone mobil internet szabadon – szolgáltatásukat, melyet a korlátlan internet szavakkal promótáltak (megtévesztették a szegény ártatlan fogyasztókat), akkor tudják, hogy amit mondanak nem igaz.

1. Önök nem rugalmasan lassítják 5/10 GB adatforgalom felett a sebességet, hanem konkrétan lekorlátozzák 140-200 kb/s-ra, ami az előzőleg tapasztalt sebességnek még a tizedét sem éri el.
2. Másodsorban ha használták volna ezen a sebességen, akkor önök is tudnák, hogy ez a sebesség egyáltalán nem használható kiválóan internetezésre normál használat mellett sem (a GMail timeout miatt nem enged be, egy YouTube videót nem lehet megnézni, az e-mail csatolmányok letöltése időtúllépés miatt megszakad, az IM kliensek ötpercenként lecsatlakoznak a kapcsolat ingadozása miatt, stb, stb…)
3. Harmadsorban nem erre szerződtem. Idézek dolgokat:

Az általam Internet Szabadon promócióban vásárolt előfizetés kiegészítésének, pontosabban a 2.Y/2 melléklet (akciórészletező) 14. pontja az alábbiakat tartalmazza:
A promóció felfüggesztése, módosítása, kiegészítése nem érinti az addig szerződött ügyfelek jogait és kötelezettségeit. A módosítás/kiegészítés/felfüggesztés időpontjában már előfizetői szerződéssel rendelkező ügyfelek szerződésükben foglaltak szerinti feltételekkel használhatják a szolgáltatást a szerződés lejártáig.

Erre önök:

“Rugalmasan csökkentjük…”

“Azért, hogy a mobilinternetezők nagy többségének egyenletes és jó minőségű internet-elérést tudjunk biztosítani a Vodafone Internet Szabadon akcióban korlátlan internetes tarifacsomagra szerződést kötött ügyfelek körében, a használati átlagot jelentősen meghaladó 5 GB adatforgalmi korlát felett rugalmasan, jelenleg csúcsidőben majd 10 GB felett csúcsidőn kívül is csökkentjük az adatátviteli sebességet. Ez természetesen azt jelenti, hogy az adatmennyiség továbbra is korlátlan, azonban az adott adatmennyiség felett lassabban használható a mobilinternetes hálózat” — nyilatkozta lapunknak a szolgáltató.

“A tapasztalatok szerint annak ellenére, hogy korábban a fájlcserélő alkalmazásokat nem engedélyeztük a korlátlan internetes csomagunkban, az ügyfeleink nagyon kis része hatalmas adatforgalmat bonyolított, ami a mobilinternetezők többsége számára jelentősen csökkentette a sebességet, ezáltal pedig a mobilinternet élményét. A mobilinternet technológia jelenleg még nem képes a kis területen összpontosuló nagy adatforgalmat (több 10 GB ügyfelenként) kezelni anélkül, hogy a többi felhasználó minőségromlást érzékelne” — indokolták a döntést a Vodafone-nál, leszögezve, hogy a lassított mobilinternet is teljes értékű szélessávú (sic!) szolgáltatás, amely a szolgáltató szerint “kiválóan” használható böngészésre, chatelésre és e-mailek küldésére, fogadására. (via HWSW)

Tehát tudom hogy * ez jó pr, de ez nem jó pr. Azért, mert folyton valótlant állítanak, és a gyanútlan felhasználók ha esetleg hisznek maguknak, igénybe veszik a szolgáltatásukat és majd akkor jönnek rá hogy önök nem is mondtak igazat. És mi sem rosszabb pr, mint egy csalódott ügyfél. Kérem hagyják már abba. Mondjanak le, vagy mittudom én.

Álljanak neki gondolkodni. De ne bántsanak már folyton.

A brand ma már többet jelent annál, mint amiket az évtizedekkel ezelőtt fogalomtárakban és definíciókban köré pakoltak. Egy márkának különböző csatornákon, különböző formákban kell működnie, ha ezeken ráadásul különböző ügynökségek is dolgoznak, akkor feltétlenül definiálni kell, hogy a brand mit akar kifejezni – hogyan is viselkedik igazából. Érdemes felülvizsgálni az irányelveket, és a klasszikus meghatározásokon és alapalakon kívül, mint a színhasználat, a logo, betűtípus, képhasználat, stb… beépíteni azt is a kézikönyvbe, hogy a márkának mekkora mozgásteret engedünk, milyen elvek irányítják azt, és milyen médiahasználatra van szüksége. Hogy ezeket minél jobban lehessen alkalmazni az adott célcsoporthoz/csatornához kapcsolódóan, szabadabban kell gondolkozni a többi tekintetben is.

Olyan rugalmas irányelvekre van szükség, mely egyértelműen megmutatják a márka énképét, megkülönböztetik azt egyértelműen a versenytársaktól, de a részleteket már egy sokkal szélesebb skálán kezeli. (színhasználat, képi világ, stb…). Így érhető el az, hogy a márka és az arculat, a márkakép a leghatékonyabban integrálható lesz a különféle környezetekbe, kontextusokba, csatornákba – és a modern médiafelületek és felhasználói elvárásoknak a leginkább meg tud felelni.

Gyakran látom, hogy az online környezetbe egyértelműen bele akarnak tuszkolni egy olyan arculatot, mely láthatóan offline környezetbe és felületekre lett kitalálva. Nem engednek mozgásteret ezeknek, annyira ragaszkodnak az arculati kézikönyv színkódjaihoz, hogy azzal nem foglalkoznak, hgy közben kiég a szemem, vagy éppen azon a médiafelületen igen irritálóan viselkedik majd, ahova készül. Van, amikor ugyanazt az online koncepciót akarják alkalmazni mindenhova, de az a koncepció, ami egy microsite-on működik, az nem biztos hogy működik egy bannerben, e-mailben, mobilon vagy épp egy SNS felületén. Persze nem mondom, hogy ez nagyon általános lenne, vagy hogy elkeserítő a helyzet, de sajnálatos, hgy még találkozni iyenekkel. Pedig az integrált kampányoknak pnt ez lenne a lényege.

Ismerőseim már megszokhatták, hogy minden évnek adok egy un. alcímet, vagy így webkettősen mondva címkét. Volt már itt sok minden, legutóbb 2008-ra mondtam, hogy a változás éve.

Elérkezett ennek is az ideje. Minden évben találok az adott évre egy szlogent. Volt már az imádat éve, volt már kétezerhét a vidámságé, és jött kétezer nyolc. Amiket előre látok és következtetek, már alapból csak azt az alcímet tudom adni – és ez szerintem elég sok téren, így a web, marketing és kultúra világában is érezhető lesz – {a változás éve}. (iTelllit)

Ami nagyjából be is jött. Mind magánéletileg, mind közéletileg elég sok dolog kizökkent a kerékvágásból, volt meglepetés dögivel, és tényleg, ami lehetett, megváltozott/átalakult. Elég csak végignézni a Rabbit által összegzett listán, a politikai vagy közéletre gondolni, megnézni a kereskedelmi médiumokat, vagy éppen a pénzügyi szektor helyzetét. Szóval 2008 a változás éve volt.

Épp ebből következőleg is meglátásom szerint 2009 a kaland éve lesz. Kalandos lesz látni, hogy a tavalyi újdonságok hogyan boldogulnak, mennyire jönnek be az év közbeni változtatások, milyen irányú továbblépésekre van még szükség. Az egész kicsit olyan kiszámíthatatlanná vált. Ezért lesz kalandos nézni, hogy mi hogy alakul. Sokkal labilisabb lett minden, az üzleti kapcsolatok, a projektek, a pénzügyi helyzet, az üzeti környezet, a bizalom. Enne következtében sok eddigi dolog deformálódni, mutálódni fog. Pozíciókból ki és pozíciókba be kalandoznak majd sokan.

Érdekes lesz nézni az internet harcát a klasszikus médiával, a print további küszködését, a koncentrációt az online felé, hogy hogyan változnak a reklámköltések, a hirdetési szokások és a megbízói gondolkodások. Kalandos lesz a meghúzott büdzsékből az eddigieknél hatékonyabb kampányokat csinálni, és eleve kalandos lesz néhány ügynökségnek a túlélés.

De közben folyamatosan jönnek az újak, új médiatörvény, új felületek, új belépők, új szolgáltatások, új megoldások.

Az online szektorban is már ha az eddigi tudott dolgokra gondolok, a január igen kalandos lesz. Sok újdonság, sok új kalandot tartogat. (iWiW app, új szolgáltatások indulása, stb…).

Szintén kalandos lesz a globális vs. lokális szolgáltatások harca, a globális szolgáltatások lokalizációja és erősödése (GOOG, SNS site-ok, stb…) és a lokális szolgáltatások globális terjeszkedése.

Magánéletileg is kalandokban bővelkedő lesz ez az év, ha minden jól meg, majd ebből ti is részesültök. Na de elég is egyelőre előre ennyi, vidám és kalandos új évet mindenkinek!

Nem mai találmány ez a product placement dolog, és nem is kell temetni. Nemrég írtam róla, hogy újra virágkorát éli, és ha én tévécsatorna lennék, még támogatnám is a fájlcserélőkön való sorozatletöltéseket. (Nemrég írt róla Papp-Váry Árpád is egy könyvet.)

De ezúttal sokkal nagyobb csúcsokat döngethet a PP szerepe. Hiszen változik a fogyasztás, változnak a kommunikációs csatornák, de az nem azt jelenti, hogy az összes megoldást egy az egyben kell integrálni (hirdetések?), vagy éppen teljesen elfelejteni és kizárni. És ez utóbbi épp aktuális esete az online-nak a PP-el, hiszen ha valami, ez tökéletesen alkalmazható.

Miért? Nem szűri az adblocker, a felhasználó akarja magának a tartalmat amiben benne van (push helyett pull, már eleve…), reklámkerülés, tudatalatti, stb, stb…

A web is változik, egyre több a közösségi tartalom. Az ADSL és 3G mobilnet terjedésének köszönhetően a videótartalmak aranykora következik a weben. A YouTube sikere nem kérdéses, a külföldi és hazai videómegosztók is jönnek fel szépen, a közösségi oldalak is integrálják a videót (MySpace, facebook), a külföldi és hazai tévécsatornák Video On Demand szolgáltatásai és kifejezetten netre készült webcast-jai egyre népszerűbbek (CBS, ABC, TV2, M1 / Híradó.hu, Hulu, Webcsatorna, Beugró-Videa, stb…), és már a zenecsatornák is költöznek a netre. Nemrég indult az mtvmusic.com, az online zenei videókatalógussal és archívummal, illetve ma indult el a magyar MTV (és itthonról legalább egészében elérhető) oldala is, mely sokkal gyérebb és ügyetlenebb, de még hazai viszonylatban még mindig elég jó.  Látszik hogy az online videó ott van, és jön egyre feljebb.

A videómegosztók, és egyáltalán az online videóportálok monetizálása (YouTube-kérdés), és a hirdetés ezeken a felületeken gyakran nem működik. Vagy túl zavaró, vagy könnyen blokkolható, vagy nem releváns, stb… Ki kell lépni abból, hogy online kommunikációban csak szép superbannerekben, layerekben és linkekben gondolkozzunk. Az videótartalmak népszérűsödésével (márpedig fog, higgyétek el) a felhasználók ezen megoldásokra egyre immúnisabbá válnak. Viszont a Product Placementet nem tudom kikapcsolni.

Kisatírozni a videóból? Kivenni a szövegből? Adblockolni? Nem. Eddig sem tettük a TV-ben sem. Itt van pl. az Apple vagy a Coca-Cola. Eddig sem vettük ki egy filmből sem, nem igaz? Pedig ők aztán a PP nagy mesterei. Ha a filmek által közvetített Apple vs. PC piacrészesedés igaz lenne, akkor a felhasználók 70%-a Mac-et használna, abból is a nagyrészt MacBook Pro-t. Gondoljunk csak Dr. House-ra, Carrie Bradshaw-ra és a többiekre. És akkor a valós piaci részesedés még mindig 10% alatt van.

A fő okok, maiért a PP újraéledhet az online közegben is, hogy szinte korlátok nélkül az egész világ megnézheti (globális-brandépítés), egy online videó gyakran sokkal több nézőt generál mint egy tv-show, és a felhasználók által generált tartalom hitelesebb. A kizárása alig lehetséges, a reklámkerülés aránya minimális, a hatékonysága pedig magasabb is lehet, mint egy két percig a szemünkbe villogó banner-nek. És így van ez a zenei videókkal is, amikben eddig is fellelhetőek voltak, de ha belekalkuláljuk hogy a felhasználók legtöbbje igen nagy részben zenei videókat néz a neten, még inkább megérheti fókuszálni a témára.

így volt ez a BVLGARI-nál is valószínűleg, mikor úgy döntöttek, hogy legyenek csak benne igen hangsúlyosan Britney új klipjében, a Circus-ban. Mert ugyan Britney Bulgari ékszert tesz fel magára, az eredeti verzióban még nem gondolták, hogy ezt bele kéne tolni a nézők fejébe is. De valószínű közben sikerült megnyerni a Bulgari-t. És grat az utómunkáért, bár kicsit gányolt megoldás, ugyanis a jeleneteknél el van csúszva egy kicsit a dolog… Íme a klip két változata, először az első, aztán a második, az első pár jelenetben látható különbséget érdemes figyelni.

És a brandingelt verzió:

(Érdekes, míg a külföldi MTV oldalon a sima, addig a hazain a Bulgari-s verzió érhető el…)

Ha pedig megskubiztátok, akkor felmerül a kérdés hogy persze, ez megint a nagyok piaca, webkettő – de a felhasználó megint kizárva, ésatöbbiésatöbbi, és hogy kinek éri meg… Példa: Vegyük Tay Zonday esetét, aki ugye YouTube sztár, tehát közülünk jött, és a netrokrácia emelte ki a szürke bitek közül ugye. Na és akkor el lehet gondolkodni, hogy neki mennyi pénzt hozott a klipjében a Dr. Pepper kóla kinyitása… Az út: felhasználó – videótartalom – videómegosztó – közösség – népszerűség – videó – product placement – $… És ez mindenki előtt nyitva áll.

De amikor majd rákkatintunk hogy stop, és akkor a plackra, és akkor odamegyünk az online shopba és két zsugor kólát rendelünk, és egy nap alatt házhozszállítják – na az majd a következő, izgalmas fejezet lesz, majd talán egy másik posztban.

(Discl: A bejegyzésben szereplő márkanevek és utalások egyike sem fizetett product placement megjelenés, a szerző egyéni ismeretei alapján felhozott példákról van szó csupán.)

Most olvastam ezt a cikket a Vodafone Internet Szabadon korlátlan mobilnet szolgáltatása kapcsán. Arról van szó, hogy ha náluk korlátlan mobilnetet használsz, akkor ezentúl ha sok adatot töltesz le – TEHÁT KORLÁTLANUL HASZNÁLOD -, akkor korlátozzák a szolgáltatásodat. Eddig sem volt teljesen korlátlan, a P2P eddig nem tartozott bele a forgalomba. Ezek után pedig ha túllépi az ügyfél az 5GB illetve 10GB adatforgalmi határokat, akkor előbbi esetében kicsit, utóbbi esetében jelentősen korlátozzák a letöltési sebességet. (részletek a cikkben)

Nem is az a lényeg, hanem itt akkor kicsit olyan szaga van, hogy a fogyasztó megtévesztése (csak túl sok a kiskapujuk, tehát nem az, de lényegében az), illetve etikátlan magatartás, hiszen ők korlátlant hirdetnek, adatforgalmat nem is, de sebességet korlátoznak, ami által akaratlanul sem tudom teljes körűen kihasználni a csomagot.

A másik amit hiányolok, a fogyasztók tájékoztatása. A törvények és rendeletek értelmében, az új feltételek- és szolgáltatás módosításokról a szolgáltatóknak legalább (tehát kötelező minimumról van szó) két országos megjelenésű napilapban kell erről egy közleményt megjelentetnie.

Na most a Vodafone ebben most ott tart, hogy sem a saját honlapjain, sem máshol nem tette ezt közzé, és gyakorlatilag a Népszabadság és a Magyar Nemzet olvasóin kívül egyik felhasználójukat sem tájékoztatta erről az egyoldalú módosításról.

Harmadsorban meg amikor a szerencsétlen ügyfél mondjuk egy évvel ezelőtt anno megkötötte a szerződést, nem ezekre a feltételekre kötötte, tehát illene szólni neki, hogy hahó, nem azt adjuk ám, amit megrendeltél tőlünk. Mire gondolok?

Pl. ma az étterembe is odajött hozzám a pincérhölgy, hogy elfogyott a palacsinta, bár azt rendeltem, azzal nem tud szolgálni, de tud helyette ajánlani almatortát vagy túrógombócot, hozhat-e azt, vagy inkább nem kérem, és vissza a megrendelés. Almás torta lett belőle – nem is ez a lényeg, hanem hogy tájékoztatott, és nem szó nélkül hozta ki a túrógombócot, amit nem szeretek! Valahol ez a különbség, kérem. Ez a különbség az elégedett ügyfél/felhasználó és az elégedetlen közt. Az etikus és etikátlan viselkedés közt.

Mert persze a Vodafone fenntartja  a jogot egyoldalú módosításokra, de erről legalább illene szólnia a szolgáltatás felhasználóinak is. Illene tájékoztatni őket. És lehet hogy nem csak az előírt szükséges minimumot kellene meglépni. Már csak a saját érdekükben is. Megengedheti-e, megteheti-e egy ekkora cég, hogy az ügyfeleinek nyújtott szolgáltatásait úgy korlátozza, hogy arról az érintetteket nem értesíti?  Illetve hogy kb. félévente módosítgat eközben, rendszeresen? Nyilván ezekben az esetekben olyan fogalmak, mint hogy fogyasztói hűség, megelégedettség, szolgáltatóváltás, és – átvitt értelemben bár-, de a goodwill megőrzése eszükbe sem jutnak. Pedig kellene. Nem a korlátozás az egyetlen baj, hanem a tájékoztatás hiánya. Többet kéne kommunikálni, ha már egy telekommunikációs vállalatról beszélünk.

Bezzeg arról hogy fizessek számlát, mindig tudnak, kérés nélkül SMS-t és leveleket küldözgetni! Arról, hogy többé nem adnak annyit, amennyit ígértünk, arról nem. Kicsit olyan ez, mint egy választási kampány.

Az egyértelmű tájékoztatás, az ügyfélbarát kommunikáció szerintem itt elengedhetetlen lenne. Nagyon jól tudják, kik használják a szolgáltatást, küldjenek róla nekik SMS-t (mobilnettel is lehet fogadni), vagy levelet (eddig még nem kaptam). Oda kell figyelni, hogy a korlátozások elhallgatása is megtévesztése a fogyasztónak, ha jogilag nem is, a valóságban mindenképp. Az etikátlan eljárás következtében pedig a cég megítélése romlik, a felhasználók bizalma elveszik, az elégedettséggel együtt. Mert becsapva érzik majd magukat. És az elsődleges szabály, amit meg kellene tanulnia a márkáknak: Ne csapd be a fogyasztót! vagyis úgy módosítanám: Ne hagyd, hogy a fogyasztód becsapva érezze magát! És a különbség érezhető: A Vodafone most nem csapja be a fogyasztóit, de azok becsapva érezhetik magukat. Nesze neked márkaépítés és pr.

Tehát ez úton tájékoztatom a Vodafone ügyfeleit:

Az internet szabadon opcióban ezentúl szabadon használható az internet (p2p is), azonban amennyiben korlátlanul szándékozzátok használni a korlátlan internetet (5GB-ot túllépve) a szolgáltatást korlátozzák. Kérjük a további félreértések elkerülése érdekében fizessenek elő a Magyar Nemzet illetve Népszabadság napilapokra.

Ja és a kedves régi VitaMax-os ügyfelek azon se lepődjenek majd meg, mikoris majd valamikor decemberben szónélkül átváltják őket az új vitamax tarifacsomagok valamelyikére, mert a régieket megszűntetik. Csak szólok hogy emiatt már majd ne kelljen hőbölögni.

Kapcsolódó: poszt erről, máshol.

A felesleges pénz az a kötél, amin felkapaszkodsz az egyik szintről a másikra Maslow piramisán.