Hogyan kommunikáljunk krízis esetén, hogyan kezeljük és viselkedjünk a sajtóval, mit tegyünk és mit ne a kamera előtt? Mi az ami számít és mi az ami döntő tényező? Ezekről beszélt Batiz András a Kreatív PR napon. Rövid kríziskommunikációs tréning, avagy mit csináljuk krízis esetén azon kívül hogy elővesszük a kríziskommunikációs dokumentációt?

Mégtovább olvasod »

Na, nagy nehezen meg lettem érkezve a PR napra, idén is köszönet a Kreatívnak a hepöningért. meg kell jegyeznem, eléggé nem frekventált helyen van, úgyhogy nagy nehezen megérkeztem a Balassi intézetbe, ami nem egészen de majdnem a világ végén van, viszont igényes és van _működő_ wifi, miközben kint kedves külföldi és magyar diákok rohangálnak.

Idei téma lobbizás és a válságkommunikáció, ami így a válság idején elég izgi téma. Programról bővebben itt.

jönnek majd posztok is természetesen a témában, kíváncsi vagyok mit mondanak majd a következő előadásban, ami a közösségi média szerepét feszegeti majd a kríziskommunikációban…

Addig is van percről percre, karmamédián tudjátok követni hogy éppen mi van, twitteren pedig a #prnap tag-et kell keresni.

A copy-paste kommunikáció kerülendő. Mármint a legtöbb esetben. Mire gondolok?

Talán kezdünk elérni oda, hogy a fogyasztók/felhasználók megkereséseire a válasz alap. Azonban a legtöbbször ez kimerül a copy-paste válaszüzenetekben, azaz amikor ugyan azt a szöveget nyomjuk ki mindenkinek.

Ez nagyon általános esetekben még elfogadható, de ha egyéni problémával, kérdéssel jelentkezik a szerencsétlen felhasználó, akkor szeretne arra választ kapni. Ehelyett ha egy szabályzatból kimásolt részlet a válasz, nem feltétlen lesz pozitív a benyomás, és nem feltétlen nyújt megoldás. Én a Vodával leveleztem így jópárat, úgy a 4. üzenet után jöttek olyan válaszok, amiket tényleg nekem írtak.

Főleg akkor kell erre figyelni, ha kiemelt esetről van szó, szolgáltatással kapcsolatos változások vannak, problémát kell kezelni, netán válságkommunikáció van folyamatban. Amikor én kopipészt válaszokat kapok, az azt az érzést kelti bennem, hogy gyakorlatilag egy vagyok az ezerből aki le van szarva. Ez semmiféleképpen nem jó.

Lehet a látszatát kelteni, hogy a válasz neki szól, de ez a különböző fórumokon és online közösségi felületeken (amikre nincs befolyásunk) úgy is ki fog derülni. Olyan, mint amikor olyan meghívót kap az ember, amin látszik hogy már huszadszorra van fénymásolva, és csak azért kapja az ember, hogy kapja… nem pedig azért, mert figyelnek rá és törődnek vele. Persze hogy nincs jó szájíze utána.

Tehát akkor jó pl. egy ügyfélszolgálati válasz, ha érzi a felhasználó, hogy az tényleg neki szól. És ez nem csak abban merül ki, hogy átírjuk a  nevét.  Ennek a kivitelezése ezerszer bonyolultabb, hatékonytalanabb – munkavégzés szempontjából. Azonban a hatékonyság ott mutatkozik majd meg, hogy a felhasználó érzi a törődést, és ez általában magával hozza a kötődést. Ha pedig lojális, többet használja majd a szolgáltatást. Ha pozitív tapasztalata van, nagyobb eséllyel mond pozitívat rólunk.

El kell dönteni, mi ér többet. A felhasználókkal való kapcsolattartás és -építés nem egyszerű – de ezt senki sem állította.

Azaz miért jó, kell és hogyan zöldülnie egy vállalatnak?

A zölddé válást a vállalatoknak/brandeknek maguknak kell megoldani, szervezetileg, ezt nem lehet kiadni egy ügynökségnek kompletten. Egyre nagyobb buzzword ez mostanában, ami jó. Sok útmutató, tanácsadás, know-how van, de ez mindig személyre szabott is. Fogyasztói értékeket kell kiépíteni, úgy hogy azokat az irányelveket, célokat kell kitűzni, ami a fenntartható fejlődést elősegíti.

Kényelmetlenség, fogyasztók áldozata? – Nem ez a lényeg. Választás lehetősége, alternatívák mutatása, hogy a fogyasztó a saját értékrendjének megfelelően válasszon. Tudatosítás és edukáció is egyben.

Felelős marketing?
- avagy a fenntarthatatlan fogyasztás csökkentése (dohányzás, élvezeti cikkek, stb…) – ide tartozik a zöld marketing, a társadalmi marketing és felelősségvállalás, és a felelős marketing (Nincsde, ELMŰ ne használj papírszámlát…). Egyik cég sem azt mondja, hogy használd a szolgáltatásomat kevesebbet, stb… Hanem a cél egy olyan optimum eltalálása, ami az életvitelt, minőséget javítja.

Ha túl hangsúlyozzuk hogy zöldek vagyunk, ökó-izék, az félrevezetheti a fogyasztót. Nem segíti a tudatos fogyasztást, például ha egy biomosóporról van szó, azt mondja a felhasználó, akkor nyakonöntöm vele a mosógépet, úgysem számít, mert ökó. Ez sem jó. Optimális egyensúlyt kell hangsúlyozni, hosszútávú előremutatás a lényeg. A fogyasztók gondolkodásának megváltoztatása az első lépés, edukálása. Persze nem direktben. Választási lehetőséget kell adni, életformát, fogyasztási szokásokat. Ezeket tudatosítani is kell. ha egyre többen figyelnek erre, egyre vonzóbb lesz. Tehát a brandek formálják a zöldmarketing kimenetelét hosszútávon.

Emellett rengeteg üzleti előnye is van, nem csak pozitív attitűdöt, márkaértéket épít (bojkottok megelőzése?!), de pl. segíti a jogszabályoknak való megfelelést is, stb… Ez vonzza a befektetőket is, sokszor költségcsökkentést hoz magával, növeli a fogyasztói elégedettséget, innovációt és kreativitást visz az egész márkaképbe, ezzel erősítve a brandet, ami ezáltal új piaci lehetőségekhez juthat.

Aktivizálás?
- ha valós alternatíva, nem kerül többe, minőségileg helyettesít, akkor hajlandóak ezt választani a fogyasztók. A termék mögött azonban nem csak az “anyag” rejlik. Bele tartozik a menedzsment, a szervezeti kultúra, a gyártás, stb… De a fogyasztó csak arról tud, amiről tájékoztatják. Ezért van szükség a zöld marketingre, párbeszédre, eventekre, fenntarthatósági jelentőségre, stb… a felhasználót nem érdekli a fenntartható fejlődés definíciója, a széndioxid kvóta és a fenntarthatósági jelentés számainak értelmezése. Nekik információ kell, ami segíti a felelősségteljes döntésük meghozását.

Mit-kinek?

Nem kell mindenkivel – mindenről beszélni. Minden üzenetnek meg van a maga helye. Nem csak a fogyasztót, hanem a vállalatot, az alkalmazottat, a közszférát, befektetőket is tájékoztatni kell – nekik teljesen más kommunikáció kell, mint a fogyasztók felé.

A fenntarthatósági jelentés kiadása egyre több válallatnak/szegmensnek kötelező, ezek hitelesített kiadványok, amik jó összehasonlítási alapot, megfelelő információt tartalmaznak a fenti szegmensnek. De ezt nem kell mellécsomagolni a tusfürdőhöz. Viszont a partnerek lelkesítéséhez, befektetők bevonásához, társadalmi szerepvállalással kapcsolatos projektek megnyeréséhez fontos lehet. Emellé jön még a cause related marketing, a médiakampányok, a szakmai díjak, oklevelek, a belső CSR képzések,a  rendezvények, szponzoráció, stb…

Ki kell alakítani azt a vállalati viselkedést, kultúrát, ami a felelős marketinghez vezet. Ezt el kell juttatni az érintettekhez, de nem csak megmutatni, be is vonni őket.

HAMAROSAN:

Videóinterjú a fentiek kivesézéséről Szomolányi Katalinnal, a Magyar Telekom Fenntarthatósági Osztályának vezetőjével, a Fenntarthatósági Nap főszervezőjével!

Kreatív Zöldmarketing konferencia 2009. 06. 04 | Talk the Walk előadás – jegyzet

Hol a határ a pr és a felelősségvállalás között?

Az ő értelmezésükben (Holcim) a fenntartható vállalati működésbe a társadalmi szerepvállalás, a környezetvédelmi teljesítmény és a gazdaság is beletartozik. Ha egy társadalmi szerepvállalási projektről beszélünk, akkor a pénz nagy részét magára a tevékenységre kellene költeni, nem a kommunikációra. Ekkor lenne valóban felelősségteljes a cég.

Kreatív Zöldmarketing konferencia -2009. 05. 04 | Márta Irén (Holcim) előadása

Sokat dilemmáztam, de mára bebizonyosodott, hogy a futó sorozatok közül a legerősebb** online és spin-off marketing* jelenléte nem a Barátok Közt-nek van, de nem is a Jóban Rosszbannak. Bár a Szomszédok hazánkban a YouTube-nak és a webkettőnek köszönhetően egészen erősödik, azért mégis csak azt lehet mondani, hogy a legawesomeabb ebben a How I Met Your Mother.

És tulajdonképpen ők is egy karakternek köszönhetik ezt az egészet, a Neil Patrick Harris által zseniálisan alakított (és szerintem a sorozat poénjainak húzókarakterét képező) Barney Stinson személyének. Ugyanis jól felfedezték, hogy az igen is tud működni, hogy a sorozatbéli karaktert átültetik a virtuálisból a virtuális valóságba. Így Barney sokszor emlegetett blogja olvasható a neten, a sorozathoz kapcsolódó tartalmakkal, a legjobb blog a How to be Awesome! témakörben. Megcsinálták Barney bemutatkozó oldalát is, illetve megjelent nyomtatva és hangoskönyvként is a The Bro Code, itt olvashato… De persze hogy elvonatkoztassunk Barney-tól, az sem maradhatott ki, hogy Ted jerk-sége nyilvánosságot kapjon.

Szóval jól csinálják a srácok. De mért is fontos ez? Azért, mert az érdeklődést fent kell tartani folyamatosan, hol a következő részig, hol a következő évadig. Új nézőket sem árt szerezni. Ehhez a legjobb út, ha a sorozat (akár egy brand) kúllá válik. Egyszerűen awesome-nak kell lennie, kultuszt kell teremtenie. Akkor lesz igazán kultusza, ha evangélistaként viselkedő, elkötelezett rajongókat szerez. Őket pedig valahogy meg kell nyerni, illetve lehetőségeket, eszközöket kell adni a kezükbe. És egy jó közösség pedig folyamatosan bővül, ezáltal a sorozatot is többen nézik, a product placementekkel és a szpotokkal együtt.

Ettől függetlenül a Legawesomeabb Sorozat Spin-off Marketing Megoldások versenyben*** első a HIMYM lett, második helyen holtversenyben végzett a Reynholm Industries IT Crowdja (köszönhetően a Friendface-nek, bár elvileg ez az eredeti oldal) és a Dexter perszonalizálható viral és microsite-jai. A Dexter a zseniálisan ütős évadbevezető offline kampányai miatt is kapja a második helyet főként. Ehhez képest az, hogy a Hősökhöz van Art galéria és képregény is, már csak a negyedik helyre (se?) elég… talán a Trust Me közelebb áll, de ebben még nem vagyok biztos…

Barney Stinson from goxel1989 on Vimeo.

Nomináljatok saját fav-okat ti is!

* Spin-off marketing: a szerző azt érti alatta, amikor a sorozat népszerűsítésére a sorozatban látható karakterekkel, történésekkel, vagy azokhoz erősen kapcsolódó tartalmakkal/eszközökkel/megoldásokkal népszerűsítik az adott sorozatot – így kiemelve, és átültetve a valóságba. Ezek gyakran a viral kampányok alapját is képezik.
** Az Awesome Original Kutatóiroda (AOK) nem reprezentatív online felmérései alapján, 2009. március
*** A Mikvannak Entertainment: Subjective és az Awesome Original Kutatóiroda közös díja, 2009

Örömmel olvasom hogy folyamatosan nyilatkoznak a mobilnettel kapcsolatban. Ezt nem tartom hibának, de azt igen, hogy ne tessenek már folyton hülyeséget mondani, pl.: mint amit most olvastam a HWSW oldalán. Ha önök egyszer is használták korlátozott üzemmódban a Vodafone mobil internet szabadon – szolgáltatásukat, melyet a korlátlan internet szavakkal promótáltak (megtévesztették a szegény ártatlan fogyasztókat), akkor tudják, hogy amit mondanak nem igaz.

1. Önök nem rugalmasan lassítják 5/10 GB adatforgalom felett a sebességet, hanem konkrétan lekorlátozzák 140-200 kb/s-ra, ami az előzőleg tapasztalt sebességnek még a tizedét sem éri el.
2. Másodsorban ha használták volna ezen a sebességen, akkor önök is tudnák, hogy ez a sebesség egyáltalán nem használható kiválóan internetezésre normál használat mellett sem (a GMail timeout miatt nem enged be, egy YouTube videót nem lehet megnézni, az e-mail csatolmányok letöltése időtúllépés miatt megszakad, az IM kliensek ötpercenként lecsatlakoznak a kapcsolat ingadozása miatt, stb, stb…)
3. Harmadsorban nem erre szerződtem. Idézek dolgokat:

Az általam Internet Szabadon promócióban vásárolt előfizetés kiegészítésének, pontosabban a 2.Y/2 melléklet (akciórészletező) 14. pontja az alábbiakat tartalmazza:
A promóció felfüggesztése, módosítása, kiegészítése nem érinti az addig szerződött ügyfelek jogait és kötelezettségeit. A módosítás/kiegészítés/felfüggesztés időpontjában már előfizetői szerződéssel rendelkező ügyfelek szerződésükben foglaltak szerinti feltételekkel használhatják a szolgáltatást a szerződés lejártáig.

Erre önök:

“Rugalmasan csökkentjük…”

“Azért, hogy a mobilinternetezők nagy többségének egyenletes és jó minőségű internet-elérést tudjunk biztosítani a Vodafone Internet Szabadon akcióban korlátlan internetes tarifacsomagra szerződést kötött ügyfelek körében, a használati átlagot jelentősen meghaladó 5 GB adatforgalmi korlát felett rugalmasan, jelenleg csúcsidőben majd 10 GB felett csúcsidőn kívül is csökkentjük az adatátviteli sebességet. Ez természetesen azt jelenti, hogy az adatmennyiség továbbra is korlátlan, azonban az adott adatmennyiség felett lassabban használható a mobilinternetes hálózat” — nyilatkozta lapunknak a szolgáltató.

“A tapasztalatok szerint annak ellenére, hogy korábban a fájlcserélő alkalmazásokat nem engedélyeztük a korlátlan internetes csomagunkban, az ügyfeleink nagyon kis része hatalmas adatforgalmat bonyolított, ami a mobilinternetezők többsége számára jelentősen csökkentette a sebességet, ezáltal pedig a mobilinternet élményét. A mobilinternet technológia jelenleg még nem képes a kis területen összpontosuló nagy adatforgalmat (több 10 GB ügyfelenként) kezelni anélkül, hogy a többi felhasználó minőségromlást érzékelne” — indokolták a döntést a Vodafone-nál, leszögezve, hogy a lassított mobilinternet is teljes értékű szélessávú (sic!) szolgáltatás, amely a szolgáltató szerint “kiválóan” használható böngészésre, chatelésre és e-mailek küldésére, fogadására. (via HWSW)

Tehát tudom hogy * ez jó pr, de ez nem jó pr. Azért, mert folyton valótlant állítanak, és a gyanútlan felhasználók ha esetleg hisznek maguknak, igénybe veszik a szolgáltatásukat és majd akkor jönnek rá hogy önök nem is mondtak igazat. És mi sem rosszabb pr, mint egy csalódott ügyfél. Kérem hagyják már abba. Mondjanak le, vagy mittudom én.

Álljanak neki gondolkodni. De ne bántsanak már folyton.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy városi kávézó, egészen pontosan a Texas állam béli Houstonban. Ebben az időben meg éppen egyszer volt hol nem volt, volt a Twitter is. Ennek a kávéháznak Houstonban – amit egészen pontosan CoffeeGroundz-nak hívtak, és még ti is találkozhattok vele ha arra jártok -, a vezetője akkoriban J.R. Cohen volt, talán még ma is az. A kávézó egész jól működgetett, és ekkoriban JRC egyre többet hallott a Twitter nevű dologról vásárlóitól. Akkor még nem is gondolta, hogy a Twitternek köszönhetően megduplázza majd a vendégkörét és a közösségépítés egy egész új módját fedezi majd fel.

Amint JRC egyre többet hallott erről a Twitter nevű dologról, eldöntötte, hogy regisztrálja a kávézóját a Twitteren. Így is tett, ezután gondolt egyet, és elkezdte bejelölgetni a helyi Twitter felhasználókat. Így történt az, hogy hirtelen több mint ezer felhasználót követett már a kávéház a mikroblog platformon. Ezt most rögtön spammelésnek is vehetnénk, ha nem tudnánk, hogy ennek még akár jó következményei is lehetnek.

Ebben bizakodott egyik vendége is a kávézónak, aki @maslowbeer (Sean Stoner) névre halhatott. Történt egyszer egy szép napsütéses napon, mikor a madarak csiripelése törte meg a város zaját a kis csendes utcákban, hogy küldött egy Twitter üzenetet a kávéháznak, abban reménykedve hogy kérése teljesül, előrendelt egy reggelit elvitelre. Egészen pontosan így szólt az üzenete:

JRC gyorsan válaszolt neki, és Sean percek múlva már át is vehette a burritoját. JRC meglátta a lehetőséget a dologban, és elkezdte teljesíteni a Twitter ismerősei elviteles előrendeléseit, melyet azok Diret Message formájában küldtek neki. a rendelések egyre gyarapodtak, a vendégek körében futótűzként terjedt a jó hír, és ez még azoknak is szimpatikus lett, akik eddig nem a Coffee Groundz-ot választották törzshelyüknek. Azóta a kávézóban a helyi vendégeknek sem kell folyamatosan a pulthoz rohangálni, vagy a pincért lesni, elég felcsatlakozni az ingyenes wi-fire, egy DM-ben megpingelni a kávéházat a rendeléssel és hogy melyik asztalhoz kérik, és azonnal teljesítik. Micsoda kényelem, micsoda leleményesség. Azóta egyre többen járnak JRC kávézójába, a hely legendás lett, kiérdemelte a helyi Twitter komjuniti szimpátiáját, és azóta helyi Twitter-találkozóknak is helyt ad.

Így sikerült megdupláznia J.R. Cohennek a kávéház vendégkörét, és egy egész helyes kis törzs-közösséget építenie a kávézója köré.

True Story.

Természetesena  fenti mesét nem magamtól ötöltem ki, épp most olvastam Mr.Tweet blogján.

Közben pedig azon gondolkoztam, hogy milyen kis ügyes húzás, és hogy működőképes lenne-e ez itthon nálunk is. Aztán a szkeptikus énem folyton azt mondta, hogy itthon biztos mindenki küldene szívatós fake-rendeléseket, vagy éppen a szomszéd asztalt szpemmelné be egy kólalájttal. De pl. egy CCC-ben (amit nem szeretek, köszönhetően a termékminőségeiknek és a pofátlanul pofátlan személyzetnek) egész jól el tudnám képzelni.

És végre egy sztori arról, hogy lehet a twittert alternatív módon egészen szépen kamatztathatóan használni, és hogy ez milyen jó. Ugyanis a twitter nem azért lehetőség egy brand-nek vagy szolgáltatásnak, mert be lehet tolni az RSS feedünket… a twitter a párbeszéd helye.

Persze ezt eddig is tudtuk hogy Obama győzelmét a webnek köszönheti, csak így eszembe jutott hogy ez az alábbi slide, amit Jo Stapleton a PR Napon tartott prezentációjából loptam, mert így jól szemléltet. De most ez csak azért jutott eszembe, mert hogy így tsabeeka is írt a blogjában, hogy neki is eszébe jutott, hogy vajon hogy alakul majd nálunk ez két év múlva?

Obama vs. Mccain / forrás: PR Nap (Jo Stapleton) - kreativ.hu

Hol tart majd 2010-ben itthon a socialmedia eszköztár, hol fog tartani majd az online és interaktív pr és marketing, és hol fognak majd tartani a felhasználók vajh? Lesz-e ilyesfajta kimutatható relevancia, kompetencia és differencia? (ezdeszépvolt)

Most olvastam ezt a cikket a Vodafone Internet Szabadon korlátlan mobilnet szolgáltatása kapcsán. Arról van szó, hogy ha náluk korlátlan mobilnetet használsz, akkor ezentúl ha sok adatot töltesz le – TEHÁT KORLÁTLANUL HASZNÁLOD -, akkor korlátozzák a szolgáltatásodat. Eddig sem volt teljesen korlátlan, a P2P eddig nem tartozott bele a forgalomba. Ezek után pedig ha túllépi az ügyfél az 5GB illetve 10GB adatforgalmi határokat, akkor előbbi esetében kicsit, utóbbi esetében jelentősen korlátozzák a letöltési sebességet. (részletek a cikkben)

Nem is az a lényeg, hanem itt akkor kicsit olyan szaga van, hogy a fogyasztó megtévesztése (csak túl sok a kiskapujuk, tehát nem az, de lényegében az), illetve etikátlan magatartás, hiszen ők korlátlant hirdetnek, adatforgalmat nem is, de sebességet korlátoznak, ami által akaratlanul sem tudom teljes körűen kihasználni a csomagot.

A másik amit hiányolok, a fogyasztók tájékoztatása. A törvények és rendeletek értelmében, az új feltételek- és szolgáltatás módosításokról a szolgáltatóknak legalább (tehát kötelező minimumról van szó) két országos megjelenésű napilapban kell erről egy közleményt megjelentetnie.

Na most a Vodafone ebben most ott tart, hogy sem a saját honlapjain, sem máshol nem tette ezt közzé, és gyakorlatilag a Népszabadság és a Magyar Nemzet olvasóin kívül egyik felhasználójukat sem tájékoztatta erről az egyoldalú módosításról.

Harmadsorban meg amikor a szerencsétlen ügyfél mondjuk egy évvel ezelőtt anno megkötötte a szerződést, nem ezekre a feltételekre kötötte, tehát illene szólni neki, hogy hahó, nem azt adjuk ám, amit megrendeltél tőlünk. Mire gondolok?

Pl. ma az étterembe is odajött hozzám a pincérhölgy, hogy elfogyott a palacsinta, bár azt rendeltem, azzal nem tud szolgálni, de tud helyette ajánlani almatortát vagy túrógombócot, hozhat-e azt, vagy inkább nem kérem, és vissza a megrendelés. Almás torta lett belőle – nem is ez a lényeg, hanem hogy tájékoztatott, és nem szó nélkül hozta ki a túrógombócot, amit nem szeretek! Valahol ez a különbség, kérem. Ez a különbség az elégedett ügyfél/felhasználó és az elégedetlen közt. Az etikus és etikátlan viselkedés közt.

Mert persze a Vodafone fenntartja  a jogot egyoldalú módosításokra, de erről legalább illene szólnia a szolgáltatás felhasználóinak is. Illene tájékoztatni őket. És lehet hogy nem csak az előírt szükséges minimumot kellene meglépni. Már csak a saját érdekükben is. Megengedheti-e, megteheti-e egy ekkora cég, hogy az ügyfeleinek nyújtott szolgáltatásait úgy korlátozza, hogy arról az érintetteket nem értesíti?  Illetve hogy kb. félévente módosítgat eközben, rendszeresen? Nyilván ezekben az esetekben olyan fogalmak, mint hogy fogyasztói hűség, megelégedettség, szolgáltatóváltás, és – átvitt értelemben bár-, de a goodwill megőrzése eszükbe sem jutnak. Pedig kellene. Nem a korlátozás az egyetlen baj, hanem a tájékoztatás hiánya. Többet kéne kommunikálni, ha már egy telekommunikációs vállalatról beszélünk.

Bezzeg arról hogy fizessek számlát, mindig tudnak, kérés nélkül SMS-t és leveleket küldözgetni! Arról, hogy többé nem adnak annyit, amennyit ígértünk, arról nem. Kicsit olyan ez, mint egy választási kampány.

Az egyértelmű tájékoztatás, az ügyfélbarát kommunikáció szerintem itt elengedhetetlen lenne. Nagyon jól tudják, kik használják a szolgáltatást, küldjenek róla nekik SMS-t (mobilnettel is lehet fogadni), vagy levelet (eddig még nem kaptam). Oda kell figyelni, hogy a korlátozások elhallgatása is megtévesztése a fogyasztónak, ha jogilag nem is, a valóságban mindenképp. Az etikátlan eljárás következtében pedig a cég megítélése romlik, a felhasználók bizalma elveszik, az elégedettséggel együtt. Mert becsapva érzik majd magukat. És az elsődleges szabály, amit meg kellene tanulnia a márkáknak: Ne csapd be a fogyasztót! vagyis úgy módosítanám: Ne hagyd, hogy a fogyasztód becsapva érezze magát! És a különbség érezhető: A Vodafone most nem csapja be a fogyasztóit, de azok becsapva érezhetik magukat. Nesze neked márkaépítés és pr.

Tehát ez úton tájékoztatom a Vodafone ügyfeleit:

Az internet szabadon opcióban ezentúl szabadon használható az internet (p2p is), azonban amennyiben korlátlanul szándékozzátok használni a korlátlan internetet (5GB-ot túllépve) a szolgáltatást korlátozzák. Kérjük a további félreértések elkerülése érdekében fizessenek elő a Magyar Nemzet illetve Népszabadság napilapokra.

Ja és a kedves régi VitaMax-os ügyfelek azon se lepődjenek majd meg, mikoris majd valamikor decemberben szónélkül átváltják őket az új vitamax tarifacsomagok valamelyikére, mert a régieket megszűntetik. Csak szólok hogy emiatt már majd ne kelljen hőbölögni.

Kapcsolódó: poszt erről, máshol.