Most hogy megalakult a Bloggerszövetség és vége intézményesített formája (bár alapító okiratot nem láttam) is van eme ősi szakmának, sokkal nyugodtabb a lelkem, hogy egy jobb jövő felé tart a netrokrácia! A blog.hu által szervezett múlt pénteken tartott alapító ülésen minden meghívott, a blog(o)szféra sorsát szívén viselő blogger megkapta a hivatalos bloggerigazolványát, hiszen augusztus elsejétől csak bloggerigazolvánnyal lehet blogolni, de továbbra is korlátlan számban. (nemigaz)

Ez úton el is kezdeném a lobbizást, és szólok a bloggerek érdekében a Nemzeti Kulturális Alaphoz: Adjanak a bloggereknek költségtérítést!

Az indok: a blogolás a hiedelmekkel ellentétben nagyon költséges dolog, rengeteg időt vesz el (az idő pénz), a témáknak való utánajárás, a sör a találkozókon, az internet-előfizetés, a mobilnet, a laptop, az asztali gép, a tárhelybérlés, a domain ez mind mind pénzbe kerül, amit köztudott, hogy az AdWords nem hoz vissza!

A magyar bloggerek rengeteget tesznek az online internetes kultúra és szolgáltatások fejlesztéséért és fenntartásáért. Emellett az online közösségi életben vállalt szerepük sem elhanyagolható. Ezekre alapozva megállapítom, hogy a magyar bloggereket megilleti a költségtérítés! Magyarország bloggerei egyesüljetek!

Tartalomexkluzivitás - újabb szép szót sikerült alkotnom. (Azért gondolom, mert rágugliztam, és nem volt találat… persze ez nem garancia.) Azon gondolkoztam, hogy mi hiányzik nekem ebből az egész magyar webkettőből, mi az amiért nem látom ezt az egészet működő szerkezetnek, hogy aranybányának aztán meg főleg nem. Doransky írása kapcsán is eszembe jutott most, például hogy miért nincsenek itthon megélhetési bloggerek igazán, miért nincs példa blogra, mint személyes üzleti modellre.

Miért nem működik nálunk a blogszponzoráció, a témaszponzoráció. Amikor egy vállalat vagy márka azt mondja, tetszik a blogod, fasza az egész, relevánsnak is találom, ezért szponzorállak, támogatlak. Mert építem ezzel a brand-em és imázsom, és satöbi…

És eszmbe jutott, hogy mi hiányzik nekem (sok más dolog mellett): az exklúzív tartalom.

A magyar blogok a többségében (eltekintve az énblogoktól és egy két speciális területtől) nem mást csinálnak, mint hogy újrahasznosítják a nagy globális webszemetet. A magyar tematikus és szakmai blogok sokszor csak hírblogok, azokból is utóközlők. Mire megjelenik egy magyar blogban valami bombainfó, addigra már 600 külföldi feedben elolvastam róla mindent, vagy közel hússzor találkoztam a sajtóközleménnyel.

Nincs a magyar blogoknak exkluzív tartalma, csak itt, csak most csak nekem… nem érzem a prioritást és a pótolhatatlanságot. Nem kapok új infókat dolgokról, nem szivárognak ki spoilerek, nem adnak hírt, egyedi gondolatokat, stílust, közösséget, életérzést, egyedi tartalmat. Hiányzik a kreatív, hozzáadott érték.

Nyilván lehet találni néhány kivételt (van is, olvasom is őket), de ez a nagy egészhez képest elenyésző. És amíg nincs egyedi érdekes – exkluzív – tartalom, nincs okom, miért válasszalak. Nincs okom szponzorálni. Nincs okom befektetési alapot látni benned. Üzleti szemmel nézni ezt az egészet. Visszajárni olvasni. Komolyan venni, komolynak venni. Meghatározónak és kihagyhatatlannak. Lehetőségnek. Megtérülő befektetésnek. (Mellesleg szerintem itthon ez a marketinges-izé-szakma is valahol merőben félreértelmezi a blogok szerepét… bár lehet, hogy én is.)

Nincsenek hazai példák blogokra, melyek a semmiből kinőve esetenként hazai (szakmai) portálokat szorongatnának meg. Nincs, amit elsődleges, megbízható hírforrásnak használnék. Ahol egyedi tartalmat kapnék. Elemez, megmutat, ismertet, kitalál… Exkluzíve, csak nekem, csak most, csak itt.

Persze lehet hogy ez egész some kind of bullshit. Nem tagadom, lehet. De azért elgondolkodtató, és a blogok monetizálásának egyik működő útja lehet az exklúzív tartalom is. Ez annyira jó téma (és olyan) amúgy, hogy egy egész Long Tail-nyi könyvet lehetne belőle írni.

Lehet kövezni.

Hangosan gondolkodok című rovatunkat olvashatták.