Egyre több twitter kampány van, ami nem a bejelölgetésen/spammelésen alapul. A twittert szerintem két fő irányban lehet használni: kapcsolatba lépni a felhasználókkal/fogyasztókkal és velük kommunikálni (pl.: support), vagy bekerülni az információtömegbe és elérni, hogy rólunk beszéljenek – a kettő persze nem zárja ki egymást.

A twitter legerősebb tulajdonsága az a hatalmas információ-flow és az ehhez társuló sok ezer felhasználó. És ugye ebbe kéne bekerülni. Lehet próbálgatni ezt, szépen brandingelt twitter felhasználókkal jelölgetni ismeretlen felhasználókat hátha épp minket keresnek, vagy az oldalunk RSS-ét benyomni hogy nesztek!

Vagy elérni azt, hogy azt az információt terjesszék, amit mi akarunk. Legegyszerűbb, ha motiváljuk őket. Példa volt erre kb. egy hónappal ezelőtt a TRV$DJAM kampánya (a kampány már véget ért, már bárki letöltheti az oldalról), ahol bejelentkezés után egy automatikusan generált tweet beküldésével már a mienk is lehetett az új mixtape ingyen. (Twitter mint micro-payment eszköz, csak nem dollárral, hanem információval fizetünk?)

Aztán most meg itt van egy magyar példa is, krasznainál épp iPhone 3G S-t lehet nyerni egy tweetért cserébe.

Ja meg épp itt a Moonfruit hasonló akciója, csak ott meg épp macBook-ot lehet nyerni.

Az látszik, hogy ha nem vonjuk be a felhasználókat, nem lépünk velük valós kapcsolatba, vagy nem adunk nekik elég motivációt, akkor elég nehéz érvényesülni. És akkor nem fogják elmondani azoknak sem, akik _még_ nincsenek twitteren, mert nem tudják hogy mi ez és miért is jó.

JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK!

Mondd el twitteren hogy melyik a TE kedvenc márkád, és hogy miért szereted?! Használd hozzá a #mikvannak hashtag-et, és jövőhét vasárnap (július 12.) automatikusan részt veszel egy sorsoláson, ahol a nyertesnek adok egy Kevin Roberts – Lovemarks könyvet, ami eredeti is meg új is, meg magyarul is van.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy városi kávézó, egészen pontosan a Texas állam béli Houstonban. Ebben az időben meg éppen egyszer volt hol nem volt, volt a Twitter is. Ennek a kávéháznak Houstonban – amit egészen pontosan CoffeeGroundz-nak hívtak, és még ti is találkozhattok vele ha arra jártok -, a vezetője akkoriban J.R. Cohen volt, talán még ma is az. A kávézó egész jól működgetett, és ekkoriban JRC egyre többet hallott a Twitter nevű dologról vásárlóitól. Akkor még nem is gondolta, hogy a Twitternek köszönhetően megduplázza majd a vendégkörét és a közösségépítés egy egész új módját fedezi majd fel.

Amint JRC egyre többet hallott erről a Twitter nevű dologról, eldöntötte, hogy regisztrálja a kávézóját a Twitteren. Így is tett, ezután gondolt egyet, és elkezdte bejelölgetni a helyi Twitter felhasználókat. Így történt az, hogy hirtelen több mint ezer felhasználót követett már a kávéház a mikroblog platformon. Ezt most rögtön spammelésnek is vehetnénk, ha nem tudnánk, hogy ennek még akár jó következményei is lehetnek.

Ebben bizakodott egyik vendége is a kávézónak, aki @maslowbeer (Sean Stoner) névre halhatott. Történt egyszer egy szép napsütéses napon, mikor a madarak csiripelése törte meg a város zaját a kis csendes utcákban, hogy küldött egy Twitter üzenetet a kávéháznak, abban reménykedve hogy kérése teljesül, előrendelt egy reggelit elvitelre. Egészen pontosan így szólt az üzenete:

JRC gyorsan válaszolt neki, és Sean percek múlva már át is vehette a burritoját. JRC meglátta a lehetőséget a dologban, és elkezdte teljesíteni a Twitter ismerősei elviteles előrendeléseit, melyet azok Diret Message formájában küldtek neki. a rendelések egyre gyarapodtak, a vendégek körében futótűzként terjedt a jó hír, és ez még azoknak is szimpatikus lett, akik eddig nem a Coffee Groundz-ot választották törzshelyüknek. Azóta a kávézóban a helyi vendégeknek sem kell folyamatosan a pulthoz rohangálni, vagy a pincért lesni, elég felcsatlakozni az ingyenes wi-fire, egy DM-ben megpingelni a kávéházat a rendeléssel és hogy melyik asztalhoz kérik, és azonnal teljesítik. Micsoda kényelem, micsoda leleményesség. Azóta egyre többen járnak JRC kávézójába, a hely legendás lett, kiérdemelte a helyi Twitter komjuniti szimpátiáját, és azóta helyi Twitter-találkozóknak is helyt ad.

Így sikerült megdupláznia J.R. Cohennek a kávéház vendégkörét, és egy egész helyes kis törzs-közösséget építenie a kávézója köré.

True Story.

Természetesena  fenti mesét nem magamtól ötöltem ki, épp most olvastam Mr.Tweet blogján.

Közben pedig azon gondolkoztam, hogy milyen kis ügyes húzás, és hogy működőképes lenne-e ez itthon nálunk is. Aztán a szkeptikus énem folyton azt mondta, hogy itthon biztos mindenki küldene szívatós fake-rendeléseket, vagy éppen a szomszéd asztalt szpemmelné be egy kólalájttal. De pl. egy CCC-ben (amit nem szeretek, köszönhetően a termékminőségeiknek és a pofátlanul pofátlan személyzetnek) egész jól el tudnám képzelni.

És végre egy sztori arról, hogy lehet a twittert alternatív módon egészen szépen kamatztathatóan használni, és hogy ez milyen jó. Ugyanis a twitter nem azért lehetőség egy brand-nek vagy szolgáltatásnak, mert be lehet tolni az RSS feedünket… a twitter a párbeszéd helye.

Nem mai találmány ez a product placement dolog, és nem is kell temetni. Nemrég írtam róla, hogy újra virágkorát éli, és ha én tévécsatorna lennék, még támogatnám is a fájlcserélőkön való sorozatletöltéseket. (Nemrég írt róla Papp-Váry Árpád is egy könyvet.)

De ezúttal sokkal nagyobb csúcsokat döngethet a PP szerepe. Hiszen változik a fogyasztás, változnak a kommunikációs csatornák, de az nem azt jelenti, hogy az összes megoldást egy az egyben kell integrálni (hirdetések?), vagy éppen teljesen elfelejteni és kizárni. És ez utóbbi épp aktuális esete az online-nak a PP-el, hiszen ha valami, ez tökéletesen alkalmazható.

Miért? Nem szűri az adblocker, a felhasználó akarja magának a tartalmat amiben benne van (push helyett pull, már eleve…), reklámkerülés, tudatalatti, stb, stb…

A web is változik, egyre több a közösségi tartalom. Az ADSL és 3G mobilnet terjedésének köszönhetően a videótartalmak aranykora következik a weben. A YouTube sikere nem kérdéses, a külföldi és hazai videómegosztók is jönnek fel szépen, a közösségi oldalak is integrálják a videót (MySpace, facebook), a külföldi és hazai tévécsatornák Video On Demand szolgáltatásai és kifejezetten netre készült webcast-jai egyre népszerűbbek (CBS, ABC, TV2, M1 / Híradó.hu, Hulu, Webcsatorna, Beugró-Videa, stb…), és már a zenecsatornák is költöznek a netre. Nemrég indult az mtvmusic.com, az online zenei videókatalógussal és archívummal, illetve ma indult el a magyar MTV (és itthonról legalább egészében elérhető) oldala is, mely sokkal gyérebb és ügyetlenebb, de még hazai viszonylatban még mindig elég jó.  Látszik hogy az online videó ott van, és jön egyre feljebb.

A videómegosztók, és egyáltalán az online videóportálok monetizálása (YouTube-kérdés), és a hirdetés ezeken a felületeken gyakran nem működik. Vagy túl zavaró, vagy könnyen blokkolható, vagy nem releváns, stb… Ki kell lépni abból, hogy online kommunikációban csak szép superbannerekben, layerekben és linkekben gondolkozzunk. Az videótartalmak népszérűsödésével (márpedig fog, higgyétek el) a felhasználók ezen megoldásokra egyre immúnisabbá válnak. Viszont a Product Placementet nem tudom kikapcsolni.

Kisatírozni a videóból? Kivenni a szövegből? Adblockolni? Nem. Eddig sem tettük a TV-ben sem. Itt van pl. az Apple vagy a Coca-Cola. Eddig sem vettük ki egy filmből sem, nem igaz? Pedig ők aztán a PP nagy mesterei. Ha a filmek által közvetített Apple vs. PC piacrészesedés igaz lenne, akkor a felhasználók 70%-a Mac-et használna, abból is a nagyrészt MacBook Pro-t. Gondoljunk csak Dr. House-ra, Carrie Bradshaw-ra és a többiekre. És akkor a valós piaci részesedés még mindig 10% alatt van.

A fő okok, maiért a PP újraéledhet az online közegben is, hogy szinte korlátok nélkül az egész világ megnézheti (globális-brandépítés), egy online videó gyakran sokkal több nézőt generál mint egy tv-show, és a felhasználók által generált tartalom hitelesebb. A kizárása alig lehetséges, a reklámkerülés aránya minimális, a hatékonysága pedig magasabb is lehet, mint egy két percig a szemünkbe villogó banner-nek. És így van ez a zenei videókkal is, amikben eddig is fellelhetőek voltak, de ha belekalkuláljuk hogy a felhasználók legtöbbje igen nagy részben zenei videókat néz a neten, még inkább megérheti fókuszálni a témára.

így volt ez a BVLGARI-nál is valószínűleg, mikor úgy döntöttek, hogy legyenek csak benne igen hangsúlyosan Britney új klipjében, a Circus-ban. Mert ugyan Britney Bulgari ékszert tesz fel magára, az eredeti verzióban még nem gondolták, hogy ezt bele kéne tolni a nézők fejébe is. De valószínű közben sikerült megnyerni a Bulgari-t. És grat az utómunkáért, bár kicsit gányolt megoldás, ugyanis a jeleneteknél el van csúszva egy kicsit a dolog… Íme a klip két változata, először az első, aztán a második, az első pár jelenetben látható különbséget érdemes figyelni.

És a brandingelt verzió:

(Érdekes, míg a külföldi MTV oldalon a sima, addig a hazain a Bulgari-s verzió érhető el…)

Ha pedig megskubiztátok, akkor felmerül a kérdés hogy persze, ez megint a nagyok piaca, webkettő – de a felhasználó megint kizárva, ésatöbbiésatöbbi, és hogy kinek éri meg… Példa: Vegyük Tay Zonday esetét, aki ugye YouTube sztár, tehát közülünk jött, és a netrokrácia emelte ki a szürke bitek közül ugye. Na és akkor el lehet gondolkodni, hogy neki mennyi pénzt hozott a klipjében a Dr. Pepper kóla kinyitása… Az út: felhasználó – videótartalom – videómegosztó – közösség – népszerűség – videó – product placement – $… És ez mindenki előtt nyitva áll.

De amikor majd rákkatintunk hogy stop, és akkor a plackra, és akkor odamegyünk az online shopba és két zsugor kólát rendelünk, és egy nap alatt házhozszállítják – na az majd a következő, izgalmas fejezet lesz, majd talán egy másik posztban.

(Discl: A bejegyzésben szereplő márkanevek és utalások egyike sem fizetett product placement megjelenés, a szerző egyéni ismeretei alapján felhozott példákról van szó csupán.)

Bejött a Pepsinek a koppintott Obama kampány, a newsroom-os, perszonalizálható Mikulás viral spot a neten. Úgy látszik, mások is ebbe az iránya indulnak el, mint például a Mini. Most indult el a simanvallalom.hu (bár a kezdő videó nekem nem játszódik le…), ahol hasonlóan vicces kis videó fogad minket, illetve ugyanezt továbbküldhetjük, személyre szabottan. Egyedi névvel, megszólítással, és személyes adatokkal. És akkor majd jól meglepődik az illető. Meg?

Sokan a Mikulásos Pepsi reklámot mondják az eddigi egyik legsikeresebbnek itthon. De ha mindenki ebbe a témában indul el, nem lesz egy kicsit elcsépelt? Vajon a Mini már jó ideje tervezte, vagy csak épp próbálja meglovagolni az itthoni hájpot a dolog körül? Meddig lehetnek ezek a videók érdekesek? Mikor fulladnak ki? Mert napi húsz ilyet kapni más-más branddel annyira már nem vicces…

Valami hasonló témáról, a hazai viral kampányokról fognak egyébként ma beszélgetni a Próbakős srácok a Radiocafé 98.6-on, 19.00-tól a reklámvilág című magazinműsorban Karmával és Doransky-val. Hallgassátok.

Addig is ezen a linken meg az én személyre szabott Mini videóm, ugyanitt tudtok saját ismerőseiteknek is küldeni. (magamnak küldtem, tibor és tibi is én vagyok…)

Most olvastam ezt a cikket a Vodafone Internet Szabadon korlátlan mobilnet szolgáltatása kapcsán. Arról van szó, hogy ha náluk korlátlan mobilnetet használsz, akkor ezentúl ha sok adatot töltesz le – TEHÁT KORLÁTLANUL HASZNÁLOD -, akkor korlátozzák a szolgáltatásodat. Eddig sem volt teljesen korlátlan, a P2P eddig nem tartozott bele a forgalomba. Ezek után pedig ha túllépi az ügyfél az 5GB illetve 10GB adatforgalmi határokat, akkor előbbi esetében kicsit, utóbbi esetében jelentősen korlátozzák a letöltési sebességet. (részletek a cikkben)

Nem is az a lényeg, hanem itt akkor kicsit olyan szaga van, hogy a fogyasztó megtévesztése (csak túl sok a kiskapujuk, tehát nem az, de lényegében az), illetve etikátlan magatartás, hiszen ők korlátlant hirdetnek, adatforgalmat nem is, de sebességet korlátoznak, ami által akaratlanul sem tudom teljes körűen kihasználni a csomagot.

A másik amit hiányolok, a fogyasztók tájékoztatása. A törvények és rendeletek értelmében, az új feltételek- és szolgáltatás módosításokról a szolgáltatóknak legalább (tehát kötelező minimumról van szó) két országos megjelenésű napilapban kell erről egy közleményt megjelentetnie.

Na most a Vodafone ebben most ott tart, hogy sem a saját honlapjain, sem máshol nem tette ezt közzé, és gyakorlatilag a Népszabadság és a Magyar Nemzet olvasóin kívül egyik felhasználójukat sem tájékoztatta erről az egyoldalú módosításról.

Harmadsorban meg amikor a szerencsétlen ügyfél mondjuk egy évvel ezelőtt anno megkötötte a szerződést, nem ezekre a feltételekre kötötte, tehát illene szólni neki, hogy hahó, nem azt adjuk ám, amit megrendeltél tőlünk. Mire gondolok?

Pl. ma az étterembe is odajött hozzám a pincérhölgy, hogy elfogyott a palacsinta, bár azt rendeltem, azzal nem tud szolgálni, de tud helyette ajánlani almatortát vagy túrógombócot, hozhat-e azt, vagy inkább nem kérem, és vissza a megrendelés. Almás torta lett belőle – nem is ez a lényeg, hanem hogy tájékoztatott, és nem szó nélkül hozta ki a túrógombócot, amit nem szeretek! Valahol ez a különbség, kérem. Ez a különbség az elégedett ügyfél/felhasználó és az elégedetlen közt. Az etikus és etikátlan viselkedés közt.

Mert persze a Vodafone fenntartja  a jogot egyoldalú módosításokra, de erről legalább illene szólnia a szolgáltatás felhasználóinak is. Illene tájékoztatni őket. És lehet hogy nem csak az előírt szükséges minimumot kellene meglépni. Már csak a saját érdekükben is. Megengedheti-e, megteheti-e egy ekkora cég, hogy az ügyfeleinek nyújtott szolgáltatásait úgy korlátozza, hogy arról az érintetteket nem értesíti?  Illetve hogy kb. félévente módosítgat eközben, rendszeresen? Nyilván ezekben az esetekben olyan fogalmak, mint hogy fogyasztói hűség, megelégedettség, szolgáltatóváltás, és – átvitt értelemben bár-, de a goodwill megőrzése eszükbe sem jutnak. Pedig kellene. Nem a korlátozás az egyetlen baj, hanem a tájékoztatás hiánya. Többet kéne kommunikálni, ha már egy telekommunikációs vállalatról beszélünk.

Bezzeg arról hogy fizessek számlát, mindig tudnak, kérés nélkül SMS-t és leveleket küldözgetni! Arról, hogy többé nem adnak annyit, amennyit ígértünk, arról nem. Kicsit olyan ez, mint egy választási kampány.

Az egyértelmű tájékoztatás, az ügyfélbarát kommunikáció szerintem itt elengedhetetlen lenne. Nagyon jól tudják, kik használják a szolgáltatást, küldjenek róla nekik SMS-t (mobilnettel is lehet fogadni), vagy levelet (eddig még nem kaptam). Oda kell figyelni, hogy a korlátozások elhallgatása is megtévesztése a fogyasztónak, ha jogilag nem is, a valóságban mindenképp. Az etikátlan eljárás következtében pedig a cég megítélése romlik, a felhasználók bizalma elveszik, az elégedettséggel együtt. Mert becsapva érzik majd magukat. És az elsődleges szabály, amit meg kellene tanulnia a márkáknak: Ne csapd be a fogyasztót! vagyis úgy módosítanám: Ne hagyd, hogy a fogyasztód becsapva érezze magát! És a különbség érezhető: A Vodafone most nem csapja be a fogyasztóit, de azok becsapva érezhetik magukat. Nesze neked márkaépítés és pr.

Tehát ez úton tájékoztatom a Vodafone ügyfeleit:

Az internet szabadon opcióban ezentúl szabadon használható az internet (p2p is), azonban amennyiben korlátlanul szándékozzátok használni a korlátlan internetet (5GB-ot túllépve) a szolgáltatást korlátozzák. Kérjük a további félreértések elkerülése érdekében fizessenek elő a Magyar Nemzet illetve Népszabadság napilapokra.

Ja és a kedves régi VitaMax-os ügyfelek azon se lepődjenek majd meg, mikoris majd valamikor decemberben szónélkül átváltják őket az új vitamax tarifacsomagok valamelyikére, mert a régieket megszűntetik. Csak szólok hogy emiatt már majd ne kelljen hőbölögni.

Kapcsolódó: poszt erről, máshol.

Az elmúlt héten rengeteg reklámos és marketinges meg design oldalon lehetett olvasni a Pepsi várható rebrandingjéről. (Ha pedig mégis csak fake, jól beszoptam egy viralkampanyt…) Íme:

Ahogy a fenti képeken is látható, elég radikális változtatásokat terveznek a designon, amit most nem részleteznék, úgy is szemmel látható. Az új koncepció az Arnell Group munkája. Amikor először megláttam az új logót, akkor nekem Obama jutott eszembe. A szín- és a formavilág miatt.

A designváltással amúgy a cél felismerhetőbbé tenni, ezáltal erősíteni a Pepsi termékek pozícióját a piacon. Az új hullámvonal helyett lévő, termékkategóriánként változó vastagságú újhullám designelem a mosolyt kívánja szimbolizálni. (Csak nem happiness? Esetleg lesz majd factory is?)

Kérdés hogy miért volt erre szüksége a Pepsinek. (A piaci lemaradás és részesedésszerzés miatt.) Érdemes és egyáltalán kell e hozzányúlni az ötvenes években bevezetett (bár azóta is rendszeresen részleteiben módosított) logojához egy ilyen tradicionális márkának. Egy olyan felismerhető logohoz, mely nem biztos hogy szép, de mindenesetre kellően beleégett már az összes fogyasztó fejébe.

A rebranding az elkövetkezendő idők egyik legnagyobb vállalkozása lesz az FMCG piacon belül, mint egy 1,2 milliárd dollárt fog felemészteni. És mindezzel közben azt kommunikálja a világ felé: gyerekek, velünk és azzal amit csinálunk, valami nincs rendbe. Mert ahogy és azzal amit eddig csináltunk, nem értük el a célunk, azért váltanunk kell.

Mert meggyőződésem, ha egy multinak erős és működő brandje van, akkor ahhoz nem nyúl hozzá. Nem tuom elképzelni, hogy a Coca-Cola holnap lecserélné a százéves logóját.

És ha mindent lecserélünk, attól vajon valóban minden jobb lesz? Ez a kérdés merült fel bennem a tv2 arculatváltásánál is. A piaci részesedés nem csak ezen múlik. Nyilván ezt a Pepsi-nél is tudják, nem is ez a kérdés, hanem az hogy hogyan fog alakulni ezután a globális márkapolitika.

Mert itt nem egy kis ország hazai piacáról van szó, a Pepsi egy globális brand, nem is kicsi, több tucat országban jelen van termékeivel. Kiváncsi vagyok, ezt hogyan, milyen módszerekkel fogja megoldani a Pepsi. És ha meg is oldja valahogy, mennyire lesz sikeres és hatásos.

Mert nekem ez az új logo és designstruktúra túl logikátlannak tűnik. Letisztult, minimalista, brandet kommunikáló design, alapszín a sima cola, alu-style a diet, fekete a max (zero) kategória – ha nem tesszük mellé hogy Pepsi, ez akár a Coke is lehetne. A brand szerepe a megkülönböztetés – kérdés ez mennyire működik, ha ugyanolyanok vagyunk mint a konkurencia.

Coca-Cola logó részlete, elforgatva

Végül is az is lehet, hogy azt gondolták – és ebből a szempontból valamilyen szinten logikus a lépés-, a Coke kialakított bizonyos jól felismerhető kategóriajegyeket a fogyasztó fejében, miért ne használnák ők is ezt, nekik ezzel nem kell bajlódni. Miért költenének ara, hogy beleégessék a fogyasztó fejébe, hogy a Light az ezentúl mondjuk rózsaszín, a max pedig zöld? De ha ez így is van, akkor a Pepsi ugyanúgy csak követő márka marad, nem irányító.

De mi a cél a kategóriánként mutálódó logóval? Hogy fog így működni az egységes márkakép kialakítás? A felismerhetőség? A bizalom a fogyasztó fejében? A termék és márkakommunikáció?  – Minden terméknek más logó, kommunikációnál is mindig más logót kell használni, megannyi féle design és megjelenés. Én a (laikus) fogyasztó meg azt látom, hogy egyszer vékony a Pepsi logója, egyszer vastag hullám van benne, és azt gondolom, hogy ezek a hülyék ott bent arra sem képesek, hogy ugyanazt a logót küldjék mindenhova. Kérdés ezt hogy fogják tudatosítani a fogyasztók fejében.

Mennyire fog a márkakommunikációban elkülönülni a három fő kategória? Érdemes-e szétbontani, és megváltoztatni egy ilyen ikonikus brand márkajegyeit? Mert ha adott esetben csak a Pepsi max új logoját látom, felmerül bennem, hogy jajj, itt van megint egy noname gagyi márka, ami megpróbálja lemásolni a Pepsit, csak kicseréli a kék színt feketére meg megvastagítja a vonalat. Mert fenn áll a veszélye, hogy a Pepsi saját fogyasztói fogják ezt kívülről érkező megtévesztésnek vélni.

Ha egy egységes, erős márkát akarok építeni, mely a konkurencia torkát kívánja megszorongatni, érdemes e szegmentált, nem egységes márkaképpel, designnal és ebből következőleg márkakommunikációval fellépni? Ez itt a kérdés számomra.

The same is the new different?

A reklám megtalál. Fogyasztói társadalomban élünk, kapitalista szemlélettel. Sokan azt hiszik, ha nem néznek tévét, és azt az általuk kedvelt egy-két filmet és sorozatot hetente letorrentezik, megszabadulnak a tévében mindezek előtt és között sugárzott reklámok mételyétől. Nyilván közben ők is tudják, hogy tévednek.

Hogy miért is? Mert valóban megmenekülünk Pécsi Ildikótól és a Biopontól, de a nemzetközi márkáktól nehezen. Ugyanis kijelenthetjük, hogy a TV-sorozatok a reklámozók aranybányái. Soha ennyi Product Placementtel nem találkozhattunk, mint napjainkban. A fogyasztói szokások átalakultak - a mai huszonévesek nem néznek tévét, nem olvasnak újságot, és egyértelműen reklámkerülők, szelektív érzékeléssel. Ezek trendek. Internetet használnak, blogokat olvasnak, falják a TV sorozatokat és a számítógépes játékokat. Új csatornák élveznek prioritást, némelyek pedig, amelyek eddig vezető szerepet töltöttek be, elavulnak. Hogy érhetek el több embert ha én vagyok a Lexus? Reklámozok a helyi Playboyban, vagy ha beleíratom magam egy befutott sorozatba? A válasz egyértelmű.

Mert igen, a sorozatok az igazi aranybányák. Persze nyilván, egy egy kasszasiker mozifilm sokkal nagyobb presztízst és ismertséget hozhat, hiszen azért egy James Bond filmet többen megnéznek, mint a Sopranos (Maffiózók) összes részét. És nyilván nem véletlen, hogy a James Bond filmek minden egyes másodpercéért kemény dollármilliókkal licitálnak a nagy nemzetközi cégek. De gondoljunk bele, egy sorozat nézőközönsége (a nézettségi mutatók, és a sorozat témája alapján) jól behatárolható. Ha egy sorozat jó, azt egyre többen nézik, rendszeresen. Ez itt a kulcsszó. Az emberi elme egyik kiskapuja, az addikció. Mert míg egy mozifilmet jobb esetben is egy-két alkalommal néz meg egy ember, addig egy sorozatot akár évekig is néz. Mert függővé válik. És melyik éri meg jobban, ha másfél órát, vagy “három évet” vagyok folyamatosan a néző szeme előtt?

És nyilván naivan elhisszük Wall-E-nek a mozivásznon, hogy hétszáz évvel az emberiség kihalása után is iPod-on fog a robot mozizni, de az sem véletlen, hogy a Weeds Nancy Botvinja Priusra cseréli az autóját a második évadban. Azért gondolom hogy nem véletlen és egy jól megfontolt döntés része, mer az utána követező összes részben nehéz találni olyan egybefüggő tíz percet, amikor nem mondják el hogy Prius a környezetért és a felelősségvállalásért, nem mutatják totálban, nem vesz éppen valaki más is egyet, vagy épp ne hangsúlyoznák ki hogy ez egy “hájbrid kár”.

De az sem véletlen hogy a Született Feleségek született feleségei vagy a Hősök hősei Nissanal közlekednek. Olyannyira nem misztikus, mint amennyire anno Scully és Mulder ügynök Fordjai nem voltak azok. De nem véletlen hogy a Weeds állandó jelszava már negydik éve a Diet Coke (ez a Coca-Cola light ottan, bár most láttam egy részt amiben Pepsit ittak), vagy hogy Dexter állandóan Apple gépeken analizálja a vért. (Bár az Apple azt mondja ő nemigen fizetget a Product Placementekért, nade kérem…).

Hogy hogy jön ide az internet? Nagyon egyszerű kérem, hát nem más, mint a közvetítő csatorna.  Megváltozott fogyasztói szokásokkal rendelkezünk, amint már írtam. Ezt a márkák ki is használják. Mert mi, kis addiktív sorozatfüggők, az USA premier után (melyet elve pár százezren, esetleg millióan látják) már másnap letorrentezzük és a saját gépünkön élvezzük a Dexter vagy a 24 legújabb részeit. Ez az, ami a nemzetközi márkáknak a lehetőség. Már másnap észrevétlenül, a nézők saját akaratára, a sorozat amerikai premierje után ott csücsülhetnek több millió néző monitorján – majd a fejükben -, Amerikától Európán át Ugandáig, bárhol. Köszönhetően az internetnek és a filemegosztásnak. És nem várnak, míg felvásárolja valamelyik csatorna valamelyik helyi csatorna a sorozatot, mert lehet hogy meg sem történik majd. Ezzel olyan országokba, fejekbe és célcsoportokhoz jutnak el, melyekhez azelőtt esetleg nem.  És ez a több ezer, millió ember kényszert fog érezni, hogy megnézze az újabb, és újabb részeket, és velük együtt a reklámokat is. Az egész világon. Mindezért csak egyszer fizetnek, Amerikában. És ilyenkor a sorozataddikció áldás. Hát nem csodálatos?

Amúgy én kifejezetten szeretem a Product Placementet, én tipikusan az az ember vagyok, aki megállítja a filmet hogy megnézze, milyen sört isznak a Jóbarátokban (nyilván ez azért némi degenerációra utal). Ha hirdető lenék, titkon meg támogatnám a Torrent és különböző P2P siteok és programok terjedését.

Egyébként meg ha érdekel a PP, ajánlani tudom Papp-Váry Árpád nem rég megjelent könyvét, mely napjainkig jol bemutatja és összefoglalja (röviden-tömören) hogy mi is az a Product Placement. (Én is most olvasom, csak azért. )