A cím találó, de nem én találtam ki, hanem ez annak az új djuice szolgáltatásnak a neve, aminek a tesztelgetésével jól elvagyok pár napja. A rafináltak már rájöhettek, hogy így arról van szó, hogy lehet közvetlenül MMS üzeneteket küldözgetni facebookra. Itthon ilyet csak a djuice tud, ha jól tudom, ami igazán érdekes és kicsit figyelemre méltó is ez a lépés.

Több dolog miatt is kíváncsi voltam, hogy hogyan is megy ez, mert én többek közt elég hardcore fotómegosztó vagyok facebookon, mert a fotómegosztás facebookon jó. Twitteren is jó twitpic-el, de valamiért a feltöltés a telefonomról nem ment (nem engedett bejelentkezni) az e-mailes küldés meg olyan macerásnak tűnik. Meg eleve macerás, böngésző, fotómegkeresés, stb… Meg ráadásul, akiket érdekelhet, nincsenek is twitteren. Szóval a facebook mindig is szimpatikusabb volt.

A másik, hogy én a társadalomnak abba a gyökketted részébe tartozok, akik igenis használják az MMS-t (heti 2-3 elküldök rendszeresen), és ha már használom amúgy is, miért ne facebookra is. Szóval az MMS egy több szempontból is szimpatikus alternatíva.

A szolgáltatás beüzemelése is egyszerű, csak egy MMS-t kell küldeni először a megadott számra, ami egészen pontosan a 20/2020000 és akkor visszajön egy kód, amivel azonosítani lehet a telefonszámot. Az azonosításhoz meg be kell jelentkezni a facebookra, és a mobile settings oldalon meg kell adni, és már az oldal tudja is hogy az hozzám tartozik. Ezután meg minden a fenti számra küldött MMS megjelenik majd a fotóink közt. Az első kicsit lassan jelent meg, (kb 5 perc), de az utána következők mennek szépen realtimeban.

Ez azoknak is jó, akiknek kicsit alapabb telefonja van, mert hát MMS-t küldeni aztán tényleg minden fényképezős telefonnal lehet. Másrészt praktikusabb is, hiszen a send gomb mindig ott van egy gombnyomásra, viszont a share facebook vagy twitter nem annyira jellemző még. Költségekben ez úgy néz ki, hogy külön havidíja vagy hasonlók nincsenek, csak az elküldött MMS-t kell kifizetni, ami ráadásul hálózaton belüli díjas, így van olyan djuice tarifacsomag, amivel ez 15 Ft-ra redukálható üzenetenként – ami igen jutányos valljuk be.

Ez kommunikációs látószögből is egy nem egy rossz szempont, ha esetleg kampányokban akarjuk használni a fotókat, ahogy a djuice is tette ezt például a „Ki a nyarabb” facebook alkalmazásban. De erről a témáról, és a tapasztalatokról is jövök majd később másik posztban. Addig is lehet lájkolni facebookon :).

A szolgáltatás teszthez az eszközöket a djuice biztosította.

Jöjjön egy kis mese ismét, ami sok újdonságot nem fog mondani, de a tanulságát érdemes figyelembe venni, mert bár köztudott, mégis azt látom, hogy sokan nem veszik figyelembe.

Történt ugyanis, hogy megéheztem, és arra az elhatározásra jutottam, hogy lemegyek a közeli kínai büfébe, mert megkívántam a szezámmagos csirkefalatkákat. Így is tettem, felszerelkeztem, majd elhatározásomat megvalósítva kimentem a dübörgő melegbe, hogy ebédre valót szerezzek.

Belépve a kifőzdébe kedvesen mosolygott rám a hölgy, épp kiszolgált valakit, de hangosan ideköszönt, és annyit mondott: egy pillanat türelmet kérek. Ez csak természetes, hogy az előttem lévő kiszolgálását befejezi, de mégis jólesett. Aztán sorra kerültem, és láttam, hogy nincsen szezámmagos csirkefalatka. Erre a hölgy mondta, hogy valóban elfogyott, de azonnal készül, nem lenne e gond, ha várni kell rá egy kicsit. Ebben még semmi furcsa nem lenne, egy étteremben, ha elfogy valami, főznek még, ez természetes. Mondtam, hogy én most nagyon arra vágyom, így megvárom. Megköszönte ismét, majd kihangsúlyozta, hogy most készül, úgyhogy friss, és forró lesz. Ki ne szeretné a friss, forró sült csirke falatkákat? Tehát ennek a figyelemfelhívása is aranyos volt, össze is folyt a nyál a számban annak tudatában, hogy az én kajám nem tétlenkedik ott fél napja.

Majd megkért a hölgy, hogy foglaljak helyet az egyik bárszéken, mert úgy mégis csak kényelmesebb a várakozás, nem olyan fárasztó a melegben. Ez is jólesett, el is fogadtam a felajánlást. Majd pár perce már ott ülök, jelezte ismét, hogy hamarosan kész lesz. Mondtam csak nyugodtan, kibírom, megvárom :). Majd pár perc múlva arra figyeltem fel, hogy megjelent előttem egy pohár üdítővel, és megkért, fogadjam el, a meleg és a várakozás miatt. Hát itt majdnem lehidaltam. Egy kis kínai büfében még sosem viselkedtek velem így. Majd nemsokára megérkezett a frissen sült csirke, pik-pakk összecsomagolta elvitelre, majd megköszönte, hogy megvártam, jó étvágyat és szép napot kívánt. (Déli-pályaudvarnál lévő kis kínai büfé…)

És a tanúság, hogy nem elég szolgáltatni, a fogyasztókra is oda kell figyelni. Mert bár közhely, attól még igaz, hogy egy étterem esetében nincs jobb reklám az elégedett vendégnél.

És így van ez minden máshol is, akár csak a felhasználókra épülő webes (közösségi) szolgáltatásoknál. Ahhoz, hogy ajánlják a szolgáltatásodat az ismerősöknek és felhasználód maradjanak, nem elég, hogy az a szolgáltatás technikailag hibátlan legyen. Sőt, egyáltalán nem szükséges hogy kifogástalan legyen, hiszen mindenki hibázhat, bizonyos dolgok megoldhatatlanok, vagy megoldásuk időbe telik. És ezt a felhasználók is felfogják, bár ehhez először nyilván valamilyen kapcsolatban kell lenned a felhasználókkal.

Egy webes szolgáltatás működtetése nem csak a kódolástól meg az alatta futó vasaktól meg a funkciók számától függ. Hanem azok kapcsolatától is, akik a két végén állnak. Akik egymástól függenek valamilyen szinten, és kölcsönös szimbiózisban próbálnak meg működtetni dolgokat. A szolgáltató szolgáltat, a felhasználó felhasznál. Ehhez két fél kell. De ha a két fél közt nincs semmilyen összekötő kapocs, ha ők nem kommunikálnak egymással és vállnak kompatibilissé – mi több, nem alakul ki értelmes párbeszéd a két fél közt – az egyik félnek sem jó. A felhasználók nem fogják érezni a törődést, a figyelembevételt, azt hogy fontosak a szolgáltatónak, hogy lehet véleményük, mert meghallgatják. Ennek hiányában pedig hiányzik az a láncszem, ami hozzáköti a felhasználót a szolgáltatóhoz. És ha az adott szolgáltató nincs monopolhelyzetben van, akkor a felhasználók tovább álnak, lelkiismeret furdalás nélkül, ha találnak megfelelő alternatívát. Mert senki sem szeret kiszolgáltatott lenni, senki nem szereti, hogy egy kölcsönös kapcsolatban csak a másik fél dominál.

Egy szolgáltatás a felhasználóktól függ. A felhasználók törődést, odafigyelést és megértést igényelnek. Nem csak technikai feltételeket és adottságokat. ha ez nincs, egy okkal kevesebb, hogy miért ne álljanak tovább az első leendő alkalommal.

Tanulság: törekedjünk az elégedett felhasználókra, mert az jó. Gyakran olyan apróságokkal elérhetjük ezt, amelyekről nem is gondolnánk, hogy számítanak. Ezért mi pl.: a wamma!-nál mindig küldünk köszönőlevelet :), ha sün, hanem.

A  Google Reader megosztásokban jött szembe ez a poszt (via Koronix), mely egy igazan új és szerintem igen jó koncepciót mutat be arról, hogy a  Groove Armada és a  Bacardi hogyan gondolta újra ezt az egész online zene-marketinget, melyben remekül kapcsolták össze a zenét, a márkát, a közösséget és annak aktivizálását.

Próbálkoztak már itt zenekarok ingyenes bemutató mp3-ak letöltésével, kiadók egy hétig ingyen letölthető albumokkal, zenekarok, melyek othagyva a kiadót saját utat kezdtek a web segítségével, és maguk vágtak bele a zene direkt értékesítésébe és promotálásába, voltak aukciók és becsületkasszás megoldások is, stb… Ezek kezdetben még felhívták magukra a figyelmet, de ma már sok esetben nem elegek. Túl általános lett.

A Groove Armada is otthagyta kiadóját a BMG-t, és egy márkával- történetesen a Bacardival – karöltve újragondolta ezt az egész dolgot. Amellett, hogy az új albumuk nemrég megjelent és megvásárolható/letölthető a szokásos online zeneboltokban, egyúttal megjelent a Bacardi B-Live oldalán is egy ingyenesen letölthető szám, regisztrációért cserébe. És itt jön a koncepció, hogy ha minél több emberhez eljuttatod a zenét, annál több számot tudsz letölteni. Ha húsz emberrel megosztottad, letölthetsz egy újabb számot. Ha már 200-an meghallgatták, egy újabb mp3 letölthető, ha pedig ez 2000 fölé megy, kapsz még egyet (és fogd rá a nyuszira…). Minderre  Facebookon is lehetőség van, vagy akár számos helyen és oldalon widgetek használatával. (Ugye, hogy már megint a widgetek…)

Az akció remekül kapcsolódik a Bacardi márkához és a hozzá kialakított party arculathoz, mely nyilván a zene terjedésével ugyanúgy eljut a felhasználókhoz.

Persze jöhet a kérdés, hogy mi a szarnak ez, ki fogja ezt használni, ki fogja ezt végigcsinálni, hisze két gombnyomással tíz perc alatt lejön a cucc a torrentről vagy valami más file-megosztóról.

Azért, mert az emberek szeretnek játszani. Az emberek szeretik mutogatni, küldözgetni a zenéiket (YouTube mint jukebox, blip.fm, last.fm), és szeretnek játszani, főleg a fiatalabb célcsoport, és főleg, ha azt az ismerőseikkel tehetik mondjuk egy Facebook keretében (ld. BK Whooper friend-killer). Ja, és szeretik a kihívásokat, és nem utolsó sorban: az ingyen dolgokat.

És itt ingyen jutsz zenéhez, legálisan. Legálisan megkapod a zenét, csak azért, mert azt csinálod, amit amúgy is szoktál, kiposztolod mindenhova és mutogatod mindenkinek. És választhatsz, hogy vagy egy ismerősödtől szerzed be illegálisan, vagy egyenesen a zenekartól, legálisan, mind a két esetben ingyen. Ők csak annyit kérnek tőled, hogy minél több ember hallgassa meg. A zenét adja a Grooove Armada, a hozzáférést a Bacardi, a terjesztést pedig a rajongók.

Persze ezt sem lehet ezerszer eljátszani, meg azt se felejtsük el, hogy azért ezk a felhasználók még minidg szeretik a könyebb és gyorsabb módot választani, és leszedni valahonnan. Nyilván nem is az a cél, hgy most aztán innentől kezdve mindenki innen szerezzen ingyenzenét a Groove Armadától, de mindenesetre egy jó koncepció arra, hogy hogy lehet nem tolakodóan belépni a social-mediába egy kampánnyal, úgy, hogy az aktivizálja a közösséget, mérhető és követhető formában.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy városi kávézó, egészen pontosan a Texas állam béli Houstonban. Ebben az időben meg éppen egyszer volt hol nem volt, volt a Twitter is. Ennek a kávéháznak Houstonban – amit egészen pontosan CoffeeGroundz-nak hívtak, és még ti is találkozhattok vele ha arra jártok -, a vezetője akkoriban J.R. Cohen volt, talán még ma is az. A kávézó egész jól működgetett, és ekkoriban JRC egyre többet hallott a Twitter nevű dologról vásárlóitól. Akkor még nem is gondolta, hogy a Twitternek köszönhetően megduplázza majd a vendégkörét és a közösségépítés egy egész új módját fedezi majd fel.

Amint JRC egyre többet hallott erről a Twitter nevű dologról, eldöntötte, hogy regisztrálja a kávézóját a Twitteren. Így is tett, ezután gondolt egyet, és elkezdte bejelölgetni a helyi Twitter felhasználókat. Így történt az, hogy hirtelen több mint ezer felhasználót követett már a kávéház a mikroblog platformon. Ezt most rögtön spammelésnek is vehetnénk, ha nem tudnánk, hogy ennek még akár jó következményei is lehetnek.

Ebben bizakodott egyik vendége is a kávézónak, aki @maslowbeer (Sean Stoner) névre halhatott. Történt egyszer egy szép napsütéses napon, mikor a madarak csiripelése törte meg a város zaját a kis csendes utcákban, hogy küldött egy Twitter üzenetet a kávéháznak, abban reménykedve hogy kérése teljesül, előrendelt egy reggelit elvitelre. Egészen pontosan így szólt az üzenete:

JRC gyorsan válaszolt neki, és Sean percek múlva már át is vehette a burritoját. JRC meglátta a lehetőséget a dologban, és elkezdte teljesíteni a Twitter ismerősei elviteles előrendeléseit, melyet azok Diret Message formájában küldtek neki. a rendelések egyre gyarapodtak, a vendégek körében futótűzként terjedt a jó hír, és ez még azoknak is szimpatikus lett, akik eddig nem a Coffee Groundz-ot választották törzshelyüknek. Azóta a kávézóban a helyi vendégeknek sem kell folyamatosan a pulthoz rohangálni, vagy a pincért lesni, elég felcsatlakozni az ingyenes wi-fire, egy DM-ben megpingelni a kávéházat a rendeléssel és hogy melyik asztalhoz kérik, és azonnal teljesítik. Micsoda kényelem, micsoda leleményesség. Azóta egyre többen járnak JRC kávézójába, a hely legendás lett, kiérdemelte a helyi Twitter komjuniti szimpátiáját, és azóta helyi Twitter-találkozóknak is helyt ad.

Így sikerült megdupláznia J.R. Cohennek a kávéház vendégkörét, és egy egész helyes kis törzs-közösséget építenie a kávézója köré.

True Story.

Természetesena  fenti mesét nem magamtól ötöltem ki, épp most olvastam Mr.Tweet blogján.

Közben pedig azon gondolkoztam, hogy milyen kis ügyes húzás, és hogy működőképes lenne-e ez itthon nálunk is. Aztán a szkeptikus énem folyton azt mondta, hogy itthon biztos mindenki küldene szívatós fake-rendeléseket, vagy éppen a szomszéd asztalt szpemmelné be egy kólalájttal. De pl. egy CCC-ben (amit nem szeretek, köszönhetően a termékminőségeiknek és a pofátlanul pofátlan személyzetnek) egész jól el tudnám képzelni.

És végre egy sztori arról, hogy lehet a twittert alternatív módon egészen szépen kamatztathatóan használni, és hogy ez milyen jó. Ugyanis a twitter nem azért lehetőség egy brand-nek vagy szolgáltatásnak, mert be lehet tolni az RSS feedünket… a twitter a párbeszéd helye.

Bejött a Pepsinek a koppintott Obama kampány, a newsroom-os, perszonalizálható Mikulás viral spot a neten. Úgy látszik, mások is ebbe az iránya indulnak el, mint például a Mini. Most indult el a simanvallalom.hu (bár a kezdő videó nekem nem játszódik le…), ahol hasonlóan vicces kis videó fogad minket, illetve ugyanezt továbbküldhetjük, személyre szabottan. Egyedi névvel, megszólítással, és személyes adatokkal. És akkor majd jól meglepődik az illető. Meg?

Sokan a Mikulásos Pepsi reklámot mondják az eddigi egyik legsikeresebbnek itthon. De ha mindenki ebbe a témában indul el, nem lesz egy kicsit elcsépelt? Vajon a Mini már jó ideje tervezte, vagy csak épp próbálja meglovagolni az itthoni hájpot a dolog körül? Meddig lehetnek ezek a videók érdekesek? Mikor fulladnak ki? Mert napi húsz ilyet kapni más-más branddel annyira már nem vicces…

Valami hasonló témáról, a hazai viral kampányokról fognak egyébként ma beszélgetni a Próbakős srácok a Radiocafé 98.6-on, 19.00-tól a reklámvilág című magazinműsorban Karmával és Doransky-val. Hallgassátok.

Addig is ezen a linken meg az én személyre szabott Mini videóm, ugyanitt tudtok saját ismerőseiteknek is küldeni. (magamnak küldtem, tibor és tibi is én vagyok…)